Érdekes ujitást vezetett be a londoni villamos-társaság a forgalom gyorsabb lebonyolitása szempontjából. A Themze-parton levő óriási várócsarnokban, a hová rengeteg utas tolong, egy felügyelő áll, a kinek az a feladata, hogy szabályozza a kocsik felé tóduló utasok számát. Az uj készüléket a minap próbálták ki.

A várócsarnok tetejéről ugyanis a kocsik érkeztekor lekiáltott egy éles, messze csengő hang: „jön a chapmanis-kocsi, tiz ülő- és négy állóhely van benne!” Mindenki felpillantott és egy fonográf-fajtáju hangszórót láttak. A rejtély rövidesen kiderült. Az állomástól néhány száz méternyire egy ember áll, ez megfigyeli, mennyi hely van a kocsiban és megtelefonálja a várócsarnok felügyelőjének. A felügyelő erre a gramofonszerü tölcséren át a közönségnek tudtára adja, hogy hány hely van a kocsin és többet nem is bocsát a korlátokon át. A tramofont rövidesen az összes angol villamos vasutakon alkalmazni fogják.

Kezdetben az ujitást az angol közönség bizonyos nemtörödéssel fogadta, ámde csakhamar meggyőződött az ujitás czélszerü voltáról és most már a közönség maga sürgeti a közölt reform meghonositását az összes londoni villamos vasuti vonalakon. Ha meggondoljuk, hogy pl. nálunk is mily hosszu ideig vár és torlódik össze a közönség, a telt, vagy nem megfelelő kocsik pedig egyre-másra sietnek tova a vágányokon, teljesen indokoltnak tartanók, ha ehhez hasonló reformot itt Budapesten is meghonositanának.

Nálunk az ilyen készülék szükségét különösen indokolná az a türelmetlenség és fegyelmetlenség, a mely már nem egy sesetben okozott nagy szerencsétlenséget. Különösen a forgalmi góczpontokon és végállomásokon.