A közös hadsereg tüzérsége számára most avatták föl az új lövőtért a veszprémmegyei Hajmáskéren. A tüzérség egyik legnagyobb büszkeségét képezi a magyar-osztrák közös hadseregnek. Kiváló volt mindig, rendszerint jobb, mint más országok tüzérsége. Pedig nem régi a szervezete.

A lőpor századok óta fel van már fedezve, az ágyukat régen használták már a háborúban, mikor Ausztriának még mindig nem volt rendes tüzérsége.

A telep egész területe kilenczezer hold. A bekerített katonaváros ötven holdat foglal el ebből a nagy darab földből. Tizenkét utczája tagolja hatvan épületét, de berendezése, fölszerelése nemcsak a maga sajátos hivatása, hanem kényelem és higiene szempontjából olyan, hogy sok hatvanezer lakosságú város is joggal megirigyelhetné. Már csak azért is, mert ez a város nem a lakói költségén épült és senki se fizet házbért benne. Ennek a nagyszerűen modern kis városnak specziális rendeltetése kellékeit tevő intézmények: kaszárnyák, ágyú- és kocsiszínek, raktárak, csarnokok mellett van közvasútja, vízvezetéke, villamos világítása, színháza, kórháza, vásárcsarnoka, vágóhídja, jéggyára, tejgazdasága és pompás tízholdas, lombos sétakertje, a hol naponta szól a katonamuzsika.

Legnagyobb épített ékessége az ágyúk fővárosának az impozáns, díszes parancsnoki palota, esténként villamos lángokkal szegett félszáz méter magas tornyával, berendezése fejedelmi kényelmével és hatalmas ünnepi termével. Meg kell említeni, hogy az egész tüzér-város magyar vállalkozók, tervezők és építők alkotása.

Az uralkodócsalád három tagja: Lipót Szalvátor, a tüzérség főfelügyelője, József és Károly Albert főherczegek jelenlétében avatták föl julius 13-án az új katonavárost, a melynek a falai között kétszázhatvan tisztnek, kétezer legénynek és száz ágyunak a főkommandánsa a telep parancsnoka, Elenor ezredes – fényes katonai és egyházi ünnepséggel. Báró Hornig Károly veszprémi püspök mondta az ünnepi misét, mellette volt Byelik Imre tábori vikárius.

A hajmáskéri tüzértelepen minden esetre a modern hadi-élet egy igen nevezetes és hatalmas intézménye. Váljék ez az intézmény dicsőségére és hasznára a nemzetnek, a melynek földjén és a melynek áldozatából épült, hogy a békének őre és védője legyen.