A kik idáig lanyhasággal és langyosvérűséggel vádolták az ellenzéket: immár elejthetik a vádat. A vizek megmozdultak, sőt a vér is megmozdult, a vita nemcsak széles mederben folyik áradó hullámzással, hanem sűrűn a tomboló vihar képét is mutatja. Sokszor nemcsak élénk, hanem szenvedelmes is, a hang mind élesebbé, a szó mind keményebbé, a levegő mind forróbbá válik.

Ez természetes és együtt jár a parlamenti helyzet végleges kialakulásával, a mely a pártoknak határozott elhelyezkedését követeli. A koaliczió idején jóformán nem volt ellenzék, a pártok határai meglehetősen elmosódtak és valami határozott szellem a parlament különböző tájékain kialakulni nem tudott. A többség különböző elemei se összeforrni nem tudnak, de szét se mehettek, a maga programmjának egyenes útján egyik se haladhatott.

A mai helyzet annyiban egészségesebb, hogy a meggyőződéseknek semmiféle fölfüggesztését nem követeli. A hatvanhetesek, a negyvennyolczasok lehetnek egészen negyvennyolczasok. A többség most egységes és ez a levegő ime láthatóan megérleli a negyvennyolczasok tömörülését is. Hogy egy táborba térjenek, arról most még csak elvétve esik szó, de az ilyen folyamatokat nem is a szavak csinálják, a melyekből nemcsak megértés, de félreértés is támadhat, hanem csinálják az események, a körülmények, a viszonyok, a melyek adott helyzetben parancsoló erővel tömörítik együvé az egyformán gondolkodó és egy meggyőződésen lévő politikusokat.

Egyébként a parlamenti helyzet, ha élénk és mozgalmas is, még nem mondható se rendkívülinek, se válságosnak, A nagy vitáktól, a hosszú tartalmú összecsapásoktól meglehetősen elszoktunk az utóbbi esztendőkben, de ha most megint meg kell szoknunk őket, ez nem a helyzetnek megromlását jelenti, hanem inkább a normális parlamenti rend helyreállítását. Ha a koalícziós kormányzás idején valamely vita megszélesedett és elnyúlt, ha csak pár hétre is terjedt, már az obstrukcziót emlegették. Ez érhető is volt, mert egy vita természetét a parlament helyzete világítja és határozza meg.

Akkor pedig a helyzet az volt, hogy ellenzék jóformán nem is volt a képviselőházban. Az a néhány ember, a ki a koalícziós pártok kötelékein kívül állt, a maga erejéből nagy vitát nem produkálhatott. Ha tehát mégis nagy vita támadt néha, az ilyen széles medrűvé csak a többség, a kormánypárt részvételével szélesedhetett, a mi egy bizonyos lázasságot és fegyelmezetlenséget, mutatott mert nyilvánvalóan a kormány akarata ellen történt.

Ma más a helyzet. A parlament az ellenzék elég tekintélyes. Csak maga a két negyvennyolczas sereg közel száz ember. Az egész ellenzék száma százötvenre tehető. Ennyi embernek lehet annyi elmondani valója, a mennyi egy-egy fontosabb kérdésben, a vitát akár hetekre is elnyújthatja akkor is, ha semmiféle obstrukcziós szándék se fűti a küzdelmet.

Hiszen a magyar parlamentet soha se lehetett néma vagy szűkszavu parlamentnek minősíteni. Minálunk szeretnek beszélni a törvényhozók és győzik is szóval. A koaliczió idején is talán ez volt a parlamenti kedvetlenségnek egyik oka és forrása, hogy az emberek nem igen beszélhetik magukat és a sok kénytelenül lenyelt, el nem mondott beszéd idegesség tette őket.

A hosszú szónoklatok már kevés parlamentben divatosak. Leginkább még az örökös obstrukcziókban szenvedő bécsi, osztrák parlamentben. A német, a dán, a norvég, az angol, de még a franczia képviselőházakban is a hosszú beszédek ideje már lejárt. A képviselő épen csak annyit beszél, a mennyi érdemleges mondanivalója van. A legtöbb fölszólalás csak perczekig tart. Nagy beszédeket egy vagy kétórásakat csak a miniszterek és pártvezérek mondanak.

Minálunk nem ez a divat. A szónokoknak nem drága az idő és azon vannak, hogy minél terjedelmesebb orácziókkal szolgálják meg a bizalmat és a napidíjat. Ez nyujtja például a költségvetés tárgyalását nálunk állandóan olyan hosszúra, a milyen hosszú költségvetési tárgyalásokat a világ egyetlenegy parlamentje se ismer. Erre mondotta egyszer tréfásan, de találóan, egy képviselő; - Ebben a mi parlamentünkben minden képviselőnek van egy szónoka, a kit roppant szeret hallgatni és elhallgatna akár órák hosszán át. Ez a szivesen hallgatott kedves szónoka pedig – saját maga!