Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter a képviselőház január 12-iki ülésén törvényjavaslatot terjesztett be a nők éjszakai munkájának szabályozásáról. A berni munkásvédelmi egyezmény értelmében az egyes államok immár egy évtized óta foglalkoznak a kenyérkereső pályára utalt nők éjszakai munkájával, a melynek a gazdasági haszna távolról sem állott arányban az érte hozott áldozattal: a nőnek igazi hivatásától való elvonásával.

A gazdaságilag megerősödött államok nem is sokáig késlekedtek és teljesen betiltották a nők éjszakai munkáját; az emberségesebb gondolkozás másutt is másodrendű kérdéssé avatta a munkaadók érdekét a nő védelmével szemben és a minimumra korlátozta azok foglalkoztatását, a kiknek nem lehetett elegendő idejük arra, hogy a gyermek, az anya vagy a hitves kötelességét pontosan teljesítsék. 

A törvényjavaslat főbb rendelkezései a következők:
Minden olyan üzemben vagy vállalatban, a melyben rendszerint tíznél több munkás (férfi és nőmunkás, tanuló) van foglalkoztatva, még pedig olyan üzemben vagy vállalatban, a melyben nyersanyagot, fél- vagy egészgyártmányt iparszerűen előállítanak, átalakítanak vagy megmunkálnak;
kőbányákban, bányákban, sóművekben, valamint kohókban és bányatermékeket feldolgozó egyéb művekben;
az állami egyedárúságokkal kapcsolatos üzemekben és vállalatokban;
a vasúti és a hajósvállalatok, valamint az állami posta, táviró és telefon által föntartott gyártó- és javító-műhelyekben;
mindennemű építő vállalatnál a nőalkalmazottakra másutt megállapított kivételekkel, legalább tizenegy órai, megszakítás nélkül tartó éjjeli munkaszünetet kell engedni. Este tíz órától reggel öt óráig nőalkalmazottakat foglalkoztatni tilos. 

Nem vonatkozik a nőalkalmazottak éjjeli munkaszünetére vonatkozó rendelkezés a következő esetekre:
a mezőgazdasági és az erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és szőlőmívelésre, a selymészetre és a méhészetre;