Éjjeli sétahangversenyzők, szokásos rendőrsértők, szenvedélyes gyorshajtók és csak a jó pontos rendőr tudja még minemű kihágók: figyeljenek! Január elsejétől uj rend szerint bánnak el a rendetlenkedőkkel.

Sok esztendő óta főzték azt ott a főkapitányság s belügyminiszterium kodifikátori boszorkányüstjén, míg végre a jó öreg ”Hivatalos Közlöny” is a maga komoly hasábjaira vette. Megjelent a rendelet az uj rendőri büntető kihágási eljárásról, s mostantól fogva egész máskép lesz.

A kik szombat és vasárnap este pontosan leitták magukat, ugyan ezentul sem fogják kímélni a szeszt, a kik a rendőrt nem találták szeretetreméltónak, ezentul sem fogják keblükre ölelni….sőt az automobilok és gummirádlerek ezután is bizonyára rohanni fognak, azonban most más módi szerint büntetik meg a kihágót.

Egyre megy! – mondhatná valaki – fizetni vagy leülni azután is csak muszáj lesz.
Az igaz. De idáig még meg is szekírozták ráadásul az embert. Mennyi idézgetés és ácsorgással intézte el minden boldogtalan kihágó valamely kisded éjjeli háboritását, botrányba való belekeveredését és így tovább. Aztán, ha éppen ő vala a terhelt, hagyján. Filozófusi kedélylyel még ugy vehette, hogy ez is hozzá tartozik a leczkéhez.

De óh borzalom! Hány polgártárs került egész ártatlanul a krédóba, mikor beczitálták tanunak a tárgyaláshoz, melyet muszáj volt megtartani.

Nem egy kereskedő panaszkodott ilyenképen: Higgye meg uram, baj, ha valaki kihág, de még nagyobb baj, ha valaki szem- vagy fültanu volt hozzá. Mit vétettem és, hogy énnekem itt órahosszat kell várnom, hogy megmondjam: igen is, az a csirkefogó ugy szidta a rendőrt, hogy sok még hallgatni is.
Nem lehetett rajta segíteni. Hisz szegény fogalmazó még jobba verejtékezett bent a munkától, mint a kint az előszobában idegesen szorongó terhelt- és tanutábor.
- Bánom is én, huzzanak le akár száz koronára! Csak már mehetnék.
Egy köpczös úr mondja.
- Hallja Rózsi, menjen Isten hirével! Nagyon szemtelen volt, s a faképnél hagyott nagytakarításkor… de menjen Isten hirével. Itt a könyve.
Én meg várok délig.
Rózsi mosolyog, s a nagysága megy.
- Már harmadszor vagyok itt. Tudja Isten micsoda kiegészítő tárgyalás miatt. Azalatt azt tehetnek az üzletben, a mit akarnak.
Sóhajt fel egy czilinderes ur.
Mindennapi képek ezek a kapitányságok előszobáiból. Előreláthatólag most végképen elmaradnak. Itt az üdvözítő a megváltó büntető parancs.
Furcsa nevü szerzemény első hallásra. Ezentul majd rendőrkapitány, szolgabíró, elüljáró ránk parancsolja a büntetést, ha a csuda sok paragrafus valamelyikébe, melyekkel olyan nagyon körültámogatják a röndöt, beletalálunk botlani.
Rendőr, csendőr – mondhatjuk – szépen tettenér. Megkérdezi, hogy hivják az urat vagy kigyelmedet és hol lakik. Ha ezen tulesünk, idézés helyet egy szép napon egy kis írást hoznak, mely hivatalos komolysággal tudatja, hogy öt korona pénzbüntetésre taksáltak meg bennünket. Azt tessék lefizetni tizenöt nap alatt – lehet részletfizetésre is kiegyezni – vagy pedig tessék leülni. Ez a büntetőparancs.
Ha ludasnak érzi magát, vagy resteli az idézgetést, belenyugszik a polgártárs fizet vagy ül, és rendben van minden. Különben nem is olyan szigoru mindig az a parancs. Ha hófehér multad van és mindig tisztelettel megsüvegelted a rend derék őreit, szóval még nem kapaszkodtál egyikkel sem össze, könnyen megesik, hogy feltételesen lebüntető parancsolnak. Ezt azt jelenti, hogyha egy esztendeig jól viselted magad, nem gilt az egész büntetés, de ha megint kalamajkázol, ujra lebüntetnek s akkor gilt az is, meg az előbbi is.
A büntetőparancsot azonban nem muszáj szószerint venni. Ha ugy találja a polgártárs, hogy neki ugyan ne parancsoljon senki – félünk, hogy sokan vélekednek így e szép hazában – egyszerűen bejelenti, hogy az ügy nem igazságos és igenis tárgyaljunk csak. Hadd derüljön ki ott az igazság! Megeshetik, hogy tényleg ki is derül az igazság s a polgártárst felmentik, esetlen dehogy mentik fel, sőt ellenkezőleg még nagyobb büntetést sóznak a nyakába, mint a hogy azt a büntető parancs beajándékozta…de ez már a pech vagy a humor rovatára tartozik.
Azon a tárgyaláson ugyanis egy eddig ismeretlen urral is találkozhatsz. Ez az ügyész. Külön a kihágási bírósághoz beillesztett közvádló, s nemcsak a rendőr alázatos jelentésével, hanem az ügyész urnak kemény élesszólásával is meg kell küzdened. Ha azonban egész világosan igazad van, még el is ejti a vádat.
Tetszik látni, egész rendes birósági tárgyalás lesz, s senki sem mondhatja, ezentul hogy a rendőr mindent ráfogott, a fogalmazó úr meg rossz kedvü volt, s azért büntették le. Javarésze a dolognak persze megint a posztos rendőrökön fog mulni. Sőt tekintélyben biztosan nagy nő a rendőr. A büntető parancsnak szerzői mégis csak az ő jelentései lesznek.
Budapesten különben január elseje után a kapitányságok „üzletfelei” disztingváltabbak lesznek. Mert a hires „vak koldusok” s a sok csavargó népség, az apró csibészek és az utcza lányainak dolgával külön kapitányságok itélkeznek. A legérdekesebb bizonyára a csibészbíróság lesz, melynek székhelye a Mosonyi-utczai tolonczház lesz.
A csavargó s kolduló népségre egyáltalában nagyobb gondot akarnak fordítani. Furcsa állapotok kerekedtek. Csavargónak lenni nem is olyan nagy baj, vagy szerencsétlenség.
Egy detektív nemrég leste ki az ilyesfajta csavargótársalgást.
- Hol töltöd a karácsonyt Pistók? – kérdezte egy toprongyos alak egy másik toprongyostól egy külvárosi pálinkamérőben.
Megrögzött munkakerülő volt mind a kettő.
- Jó karácsonyt csinálok magamnak. Megyek a tolonczházba. Lesz jó meleg kvártélyom, még kriszkindlit is kapok.
- Azám – felelte a másik – én még nem voltam olyankor ott, de egyszer olvastam valahol, hogy milyen szép… Csakhogy én nem megyek. A Guszti belépett egy srenkbandába (betörőbandába) s engem is beakarnak venni. Abból meg baj lehetne akkor, ha bemék a tolonczházba.
Íme a tolonczház! Egész természetes pihenőhely ez ilyenkor télen. Mikor csak Abbáziáról beszélgetne uri társaság.
Furcsán vagyunk mostanában a csavargó népséggel. A csavargó kapitányság vagy csibészbíróság előreláthatólag alaposan fog ezen segíteni, mert ez amolyan bevezető intézmény a – dologházhoz. Jó keményen megdolgoztatják a munkakerülőket, addig, a míg hozzászoknak a munkához. Tudniillik ehhez is szokni lehet.
Egyszóval itt is reform! Ki kell pusztítani a csavargás kedvéért a csavargó világot, mert ez a bün küszöbe, ez neveli az apacsot s a betörőt… ez zudítja a sok tolvajt a nyakunkra.