Hegedűs Lóránt, a pénzügyi bizottság előadója a képviselőház január 30-iki ülésén terjesztette elő a pénzügyi bizottság jelentését az 1911. évi költségvetésről. 

A jelentés nagy nyomatékkal mutat rá az állami kiadások rohamos növekedésére.
Fölhozza, hogy az állami tisztviselők, altisztek és szolgák száma 1904-től 1911-ig 116,680-ról 151,133-ra szaporodott s az állam összes alkalmazottainak száma meghaladja a háromszázezret. Az állami kiadások az 1906-1909. évi négy esztendei cziklus alatt negyvenegy százalékkal növekedtek, míg ugyanez idő alatt a bevétel csak harminczhat százalékkal gyarapodott.

Elengedhetetlen, hogy a kiadások rohamos növekedését a kellő fék alkalmazásával most már megakadályozzák, mert máskülönben a költségvetési egyensúly nem lesz föntartható. Szükséges a közjövedelem fokozása, a miről a jelentés a következőket mondja: 

Adóbevételeink kibővítése tekintetében a kormánynak a magunk részéről is megfontolásra ajánljuk azokat a kiváló fejtegetéseket, melyeket Széll Kálmán, bizottságunknak hosszú időn elnöke, a képviselőház december elsejei ülésén országos figyelem között előterjesztett.

Miután e tervek között a főhelyet a fogyasztási adók, különösen a szeszadó reformja foglalja el, úgy a képviselőház, mint a kormány gondoskodását arra kell fölhívnunk, hogy minden további lépés előtt a végleges szeszadóreformok megalapozása gyanánt legelőször is azt kell keresztülvinni, hogy az 1909. évi XXVIII. törvényczikkben foglalt szeszadóemelés teljes mértékben érvényesüljön s hogy a mennyiben Ausztria ez irányban a kérdés rendezésére tovább nem mutatna hajlandóságot, Magyarország egyoldalúan tegye meg az intézkedéseket a fölemelt adótétel teljes kihasználása iránt. 

A bizottsági jelentés végül a következő javaslatokat terjeszti a képviselőház elé:
Élénk helyeslésre talált pártkülönbség nélkül az a gondolat, hogy tekintettel kiadásainknak és különösen a személyi költségeknek tűrhetetlenül növekedő fokozódására: helyesnek tartanók, ha az egyes minisztériumok gyakorlati megfontolás alá vennék, hogy mennyiben volna lehetséges tárczájuknak minden ágazatában annak a munkának egy részét, a melyet jelenleg egyetemet végzett tisztviselők intéznek el, sablonos, úgyszólván kezelési természetüknél fogva kisebb minősítésű tisztviselőkre bizni s így porosz mintára egy kisebb igényű tisztviselő-státuszt állítani be a fogalmazói kar alá. Ez a reform Németországban igen jól bevált, az adminisztráczió gyorsítására és az állami kiadások csökkentésére vezetett; kétségtelen, hogy ugyanez a hatás nálunk is mutatkoznék. Ezért a pénzügyi bizottság fölhivandónak tartja a kormány tagjait arra, hogy a jövő évi költségvetés beterjesztése alkalmából tegyenek jelentést ez irányban tett intézkedéseikről.