Míg az elektromosság használata nem volt általános, a vasat az ugynevezett magas olvasztókemenczében nyerték. Az ilyen kemenzcében a vaskődarabok szénrétegek között voltak lehelyezve, s mihelyt az égetés alatt elérte a vas az olvadási fokot, a kemencze alján elhelyezett nyiláson, mint nyers olvasztott vas ömlött ki. Ezt a tömeget gyakorlati czélokra nem lehetett használni.

A vasanyagba annyi szénvegyület szorult be az olvasztás alkalmával, hogy az ilyen anyag sem nyujtás, sem hajlitás, sem huzás, sem nyomási erőnek nem tudott ellenállni. A széntartalma miatt törékeny, rideg szóval hasznavehetetlen volt. A további eljárás tehát az volt, hogy az olvasztott nyersvasból a szenet el kellett távolitani. Ezt a következő módos érték el. Ujra megolvasztották a vasat, s most nagy légáramlásnak tették ki. A levegő oxigénje a szénnel, a mely az olvasztott vasban gázalakban van jelen széndioxid nevü vegyület alakjában, gázformában eltávozik, s visszamarad a széntől megszabaditott vasércz.

Az igy nyert vas már igen értékes ipari termék. Kovácsolható, szivós, nem törékeny, szóval a gyakorlati életben, mint azt közvetlenül tapasztaljuk, millió és millió formában jelenik meg előttünk. Azonban tévedés azt hinni, hogy a vasból az utolsó csepp szenet is el kell vonni, vagyis, hogy a legjobb vas, a melyben még 05-15 százalék szén van jelen. A vas ezen anyagát aczélnak nevezik. A vas ezen formájában a legdrágább, érthető tehát az a törekvés, hogy a vasból aczél legyen előállitható. A nagy olvasztókban ez természetesen nem lehetséges, mert ott sokkal több szén vegyül a vashoz, mint az kivánatos volna, kellett tehát más módokról gondoskodni. Bessemer nevéhez füződik az aczélgyártás első jelentős eredménye.

Az általa szerkesztett Bessemer-körte ma is a legelterjedtebb aczélöntő mód. Erősen versenyez vele a Siemens-Martin-kemencze. Mind a kettő eljárásnál az a vezérelv, hogy a megolvadt nyers vasra forró levegőt fuvatnak mindaddig, míg a levegő oxigénje el nem vonja a szükséges szénvegyületet a vasból. Egy további lépés az volt, hogy nem lehetne-e a nyers vasérczből azonnal állitani elő. A Siemens-testvérek, Werner és Wilmos szerkesztettek 1878-ban egy elektromos kemenczét, a hol az elektromosság hőforrásként jelentkezett. Az ő villamos kemenczéikben 2000 fok meleg volt előállitható két széncsucson át.

S bár sok tekintetben óriási lépéssel vitték ezzel előre a vasgyártást, a széntiszta vasat, illetve a kis széntartalmu aczélt nem tudták előállitani, mert ugy az áram-, illetve hőfokszolgáltató szén elektródok, mint pedig az olvasztás czéljaira szolgáló széntégely fölös számban adta át a vasba a szenet. 1900-ig alig ment előre ez a tudomány, míg végre akkor az olasz zsenitiszt Ernesto Stassano és a franczia mérnök Heroult szerkeztettek olyan villamos kemenczét, a mely megvalósitja a nagy Siemens Werner álmát.

A nyers vasérczből egyenesen aczél állitható elő. A kemencze természetesen más alaku, mint a régi olvasztók. Az egész szerkezet egy pont körül billenthető. Közepén van egy olvasztótégely, köröskörül az elektromos olvasztó-berendezés. A mint az olvadás megtörtént, a kemencze billen, a megnyiló ajtón az olvasztott aczél formákba ömlik. Ma már több rendszer van e téren.