Elismert és híres költő volt már Arany János, mikor a nagyszalontai heti és országos vásárok alkalmával, mint másodjegyző egyre készítette a „passzusokat” s végezte mindazokat a teendőket, melyek a viczenotáriussággal együtt járnak. Pedig 1845-ben „Elveszett alkotmány” czímű víg eposzával elnyerte már a Kisfaludy-Társaság pályadíját s két év múlva rá, ugyancsak a Kisfaludy-Társaság pályázatán „Toldi”-jával ismét jutalmat nyert és országos feltűnést keltett költeményével.

Ez évben robogott be hozzá szeretetének lármás érzéseivel Petőfi, ez évben irta hozzá híres költeményét s ebben az évben történt az is, hogy a szépirodalmi sajtó, mint a legnagyobb magyar költők egyikét ünnepelte őt. De ez a nagy siker és ez a sokféle óváczió mind nyom nélkül maradtak  Arany külső viszonyaiban és társadalmi helyzetében.

Még annyi előnye sem származott belőle, hogy jegyzői fizetését megjavították volna. Ott élt továbbra is notáriusi profeszióban a szalontai piacz baloldalán emelkedő Varga-féle házban, mely egyúttal jegyzői lakul is szolgált. Itt született 1841-ben Arany Juliska, 1844-ben Arany László . Nemcsak családi örömei, hanem költői álmai és hivatalos teendői is Aranyt ehhez az egyszerű házhoz kapcsolták. S aztán felváltva, a hogy épen a körülmények engedték vagy diktálták, írta a notáriusi lakban a Toldi folytatását - vagy a passzusokat.

Arany notáriusi éveinek ilyen érdekes emléke ez időből az a lóczédula, melyet ezúttal bemutatunk. Az eredeti Kubinszky Aladár bajai birtokos tulajdona. Nyomatott Ősz hó 9-én s kiállíttatott 1847 deczember 12-én. Ns. Dr. Csele István részére. A ki ismeri Arany János kézírását, egy pillanatig sem kételkedhetik a passzus hitelességében. Arany jellemző írásmódja a betűk formájában és a sorvezetésben állandó maradt öreg koráig.

Különösen a nagy c, a, j és a kis t, f, g, s, n, z, j betűk, de általában írásának egész karaktere évtizedek alatt semmit sem változott. Legfeljebb azt a különbséget lehet észlelni az 1847 előtti és a forradalom utáni Arany-kéziratokban, hogy az utóbbi időszakaszban Arany apróbb betűkkel irt, melyek nagyobb terjedelmű költeményeiben, mint a gyöngyszemek, szabályos egyformasággal peregnek kéziratain.

Szász Géza.