A pénzügyminiszter az 1912. évi költségvetéssel kapcsolatban a képviselőház elé terjesztette az állami vasgyáraknak az 1910. évre vonatkozó üzleti jelentését, melyből az alábbi közérdeklődésre számot tartó adatokat vesszük át.

A jelentés azzal kezdi, hogy a vasmüvekre nézve az 1910. év nem volt kedvező, mert a vasutépitkezésben, főképp a vicinális vasutaknál, erős pangás állott be. Igaz ugyan, hogy ezzel szemben a köz- és magánépitkezés fellendült és vastartókban, lemezekben, csövekben stb. nagy forgalom volt, mindazonáltal az eredmény ezen üzletágban sem volt kielégitő, mert az összes kereskedelmi vasanyagok árai a külföldi vaspiac tultermelése és a kartelek felbomlása következtében erősen hanyatlottak.

Viszont a budapesti állami gépgyár 1910-ben olyan forgalmat ért el, mint fennállása óta még soha, ugy, hogy az összes kedvező és hátráltató tények hatását összegezve, megállapitható, hogy az 1910. év az állami vasgyárak összességére nézve az eddig legkedvezőbb 1909. évnél foglalkoztatás tekintetében rosszabb volt, jövedelmezőség tekintetében azonban valamennyi előző évnél kedvezőbben alakult.

Érdekes, hogy az állami vasmüvek igazgatósága is panaszkodik az államvasutak árudijszabásának felemelése miatt, amit a jelentés ezekkel a szavakkal fejez ki:
„Az összes gyárak üzleteredményeit az államvasuti dijszabási reform is rontotta, mert fennállott dijszabási kedvezmények vonattak el s az általános dijtételek emeltettek, ami az állami gyárak szétszórt elhelyezésénél fogva sulyosan esik latba.”

A jelentéshez mellékelve van az állami vasgyárak mérlegszámlája és nyereség- és veszteségszámlája.
A pénzügyminiszter hangsulyozta, hogy ezeket a számlákat oly alakban terjeszti elő, melyben hasonló természetü magánvállalatok szokták üzleti zárszámadásaikat nyilvánosságra hozni. Hogy ezek a számlák a szokott alakban vannak ugyan összeállítva, de olyan kuszáltan és zavarosan, hogy a jelentés két sürün nyomatott oldalon látja szükségesnek magyarázni az egyes tételeket.