A czimbora

Csak a kezdő, dilettáns tolvaj dolgozik magába. Az avatott s hivatásbeli enyves kéz mindig segédkezet keres. Igaz zsebtolvaj például el sem képzelhető segítőtárs nélkül, kit a tolvajnyelv elég találékonyan „falazónak” szokott mondani.

A zsebtolvaj segédje tényleg falaz: ugy áll oda, hogy a czimbora ujjmanipuláczióit eltakarja, az arra menők vagy körülállók ne lássák, ne vegyék észre, hogy mi történik. Azután pedig a tolvajtól nyomban átveszi a lopott holmit s odébb áll. Igy ha netán a tolvajt meg is fogják vagy gyanuba veszik, az nyugodtan méltatlankodhatik és tiltakozhatik… Nála ugyan nem találnak semmit.

Természetes, hogy a zsebtolvaj segédjének is ügyes embernek kell lennie. Másik kelléke pedig, hogy jó megjelenése, becsületes képe legyen. A nagy zsebtolvajok pedig „falazó” társaiktól még azt is megkövetelik, hogy becsületes multtal, feddhetetlen előélettel is rendelkezzék. Nehogy a rendőrség a barátjáról legyen rá figyelmessé.

A zsebtolvaj meglehetős előszeretettel a szebb nemből válogatja ki segédjét. Az ilyen nőcske aztán ruházkodásában is preparálva van. Könnyen lerugható papucsot, fejeletlen harisnyát és a szoknya legalján belül zsebeket visel. Igy fest a zsebtolvaj barátnőjének egyenruhája.

A használati utasitás pedig a következő: A zsebtolvaj a lopott tárczát észrevétlenül, zaj nélkül a földre ejti. A nőcske rögtön rálép, közbe lábát a czipőből kihuzza, lábujjaival megfogja a tárczát, felemeli lábát és a tárczát a szoknya alján levő zsebbe csusztatja. Mindebből nem látni semmit, a hosszu szoknya mindent eltakar, hozzá némelyik oly ügyesen csinálja ezt, hogy a legfigyelmesebb néző sem lát semmi mozdulatot.

Rendes segéddel dolgozik a bolti tolvaj is. A segéd a kereskedőt foglalkoztatja. Vásárlónak csap fel, a ki a végén természetesen semmit sem vásárol, csak válogat és beszél, hogy a kereskedő figyelmét elvonja, s azalatt társa nyugodtan eltüntesse ezt vagy amazt.

A czimbora néha maszkba is öltözködik.
Nemrég a rendőrség elfogott két bolti tolvajt. Az egyik elegáns ur, a másik rongyos koldus volt. Ugy intézték a dolgot, hogy valamelyik ékszerüzletbe bement először egy elegáns ur és egy csomó drága gyürüt tétetett maga elé. Kevéssel rá aztán bejött a koldus és siránkozó hangon kért egy kis alamizsnát.
- Szegény ember! – sajnálkozott az uri vevő és egy pár krajczárt bedobott a koldus kalapjába. Egyik-másik kereskedő kiparancsolta az alkalmatlan koldust, a ki koldusszokás ellenére feltünően gyorsan el is ment. Hogyne, mikor a tolvajkolléga – az elegáns ur, - az alamizsna fillérekkel együtt észrevétlenül egy drága brilliánsgyürüt is dobott be a kódis kalapjába.

A nő bolti tolvajok pedig többnyire dajkával, karján a gyermek szoktak operálni. A mosolygó babát aztán a dada ide vagy amoda, de jól kiválogatva, szokta tenni, ugy hogy a „mama” a gyerek háta mögé került holmit nyugodtan eltüntetheti.

A betörők világában végül szintén nélkülözhetetlen a czimbora, a ki rendszerint az „ellendetektiv” szerepét adja; figyel, les, míg társa bent dolgozik és nyomban jelt ad, ha veszedelem készül. Egyszóval a furfangos munkafelosztás elvére építik fel ma már a tolvajvilágában is a sikert.