A mindennapi kenyérért küzdő ember talán nem is értheti meg azt az emberfeletti munkát, a mit a tudósok, kutatók végeznek a sötét és ismeretlen Afrika belsejében. Hány értékes emberélet pusztult el már addig, a mig a tudomány és kultúra csak néhány kilométerrel tudott az ismeretlen és rejtelmes Afrika belsejében előbbre hatolni. Utjukat állta a járatlan és járhatatlan erdő, mocsár, rohanó vizár, hegy szakadék, vagy a lakott területek vad, emberevő, fehér embert gyülölő lakossága, végül a forró égöv sok rejtelmes és veszedelmes betegsége, gyilkos mérge és melege.

Igazi hősök azok, a kik mindezzel, sőt ezeken kívül a vadállatokkal is megküzdve, végre is földerítik a még ismeretlen vidékeket, azok kincsét, rejtett javait megszerzik az emberiség vagy helyesebben országuk számára s az ott lakó, állati sorban élő embereket kiragadják ősi elmaradottságukból s megmentik őket a czivilizácziónak. Az afrikai gyarmatosítás az ott lakó bennszülöttek czivilizálása mind e mai napig sincs befejezve. Afrikának még mindig van a kultúra előtt ismeretlen vidéke s a kutatóknak ma már nem is az emberekkel és vadállatokkal kell megküzdeniök, hanem Afrikának legszörnyübb betegségével, az álomkórral.

Az álomkór olyan betegség, a mely, ha az egészséges testet megtámadja, azt a legtöbbször el is pusztítja. A tudomány kiderítette, hogy e betegségnek baczillusa van s ezt a baczilust az Afrikában élő tsetse légy terjeszti. Hosszu kutatás után megtalálták ennek a baczillusnak az ellenszerét s most már beoltások utján jelentős sikerrel küzdenek meg a betegség vérromboló hatása ellen. Felső képünkön egy bennszülött ember eltorzult arczu képét látjuk, a mint tehetetlenségében a fájdalmas roham miatt földrezuhant.

Az álomkór baczillusait a kutatás a beteg emberek véréből vett cseppekben ismerte fel. Angliában és Francziaországban külön tudomány az álomkór, a mely még ma is, bár a széruma ismeretes, állandó kutatás tárgya. Az álomkór baczillusa szabad szemmel látható parány, a mely, ha a vérbe jut, szédületes gyorsasággal szaporodik s a vérben levő sejteket megemészti, a vérkeringést lassitja, s fokozatosan okozza azokat a tüneteket, a melyek ismertetői az álomkór jelenlétének. A szörnyü betegség egyik afrikai gyarmaton Ugandában Bruce Dávid Afrika-kutató ezredes vezetése alatt egy kisérleti állomást rendeztek be, a hol majmokat tenyésztenek, hogy ezeken tegyenek próbát az álomkór elleni szérumokkal. A telepen mesterségesen tenyésztik a tsetse-legyeket, a melyeknek szurása okozza az álomkórt.

Ezeknek a legyeknek a tápláléka egy különös növényfaj, a melynek mérge kelti életre az álomkór baczillusait s ez a légy testéből a csipése révén jut az emberi vérbe. Az állomáson kellő mennyiségü ilyen baczillus van öszegyüjtve s kisérleti anyagul a majom szolgál. Mint alsó képünk mutatja a telep két háza körül apró házikók vannak oszlopokon, üveglappal fedve, s ezek mindegyikében egy-egy majom van elhelyezve. Ha a majmot álomkór-baczillussal megfertőzték, belehelyezik a ládikójába s az üveglapon keresztül megfigyelik életmüködését. Időnként kiveszik, véréből elvesznek egy cseppet parányi szurás segélyével s a vércseppet górcsövön megvizsgálják.

A vizsgálat eredményéhez képest oltják be azután a majmot a szérummal s ismét vérvizsgálattal állapítják meg, hogy eredményes-e az oltás, vagy sem. A majmok ketreczeit jól megvédik az esetleges légybehatolások ellen, de ezenkivül szabad levegőre is eresztik azokat a majmokat, a melyekkel olyan kisérletet akarnak tenni, hogy a tsetse-légygyel megcsipessék. A telepen hat orvos dolgozik s az angol kormány dusan javadalmazza őket.