Az üstökösöket rendkivüli alakjuk s feltünésük hirtelensége miatt a legrégibb időktől fogva természetfölötti tüneményeknek hitték tudatlan őseink. A régi krónikákban lapozva számtalan érdekes és furcsa babonát és legendát találunk, minek olvastán nagyot kell csodálkoznunk azon, hogy mi mindent rá nem fogtak az emberek az ártatlan üstökösökre.

Krisztus előtt 1194-ben Trója elestekor egyik történetiró szerint „Elektra a Plejádok egyike (a Fiastyuk egyik csillaga) bánatában elhagyta társait s a sarkcsillag felé vonult, a hol megállott könnyezve s szétzilált hajjal”. Mai nyelven ez annyit jelent, hogy egy üstökös haladt át az égen a Fiastyuktól a Sarkcsillag felé.

Hiresebb városok pusztulását szokás volt mindig kapcsolatba hozni üstökösökkel, igy például Konstantinápoly, Róma és Jeruzsálem elfoglalásakor mindig akadt egy-egy üstökös, melyről az emberek azt hitték, hogy összefüggésben van a nagy eseményekkel.

Számtalan üstökös van, a mely nagy emberek születését vagy halálát jelentette be az emberiségnek nemcsak az ókorban, hanem még a késő középkorban is. A középkorban különben inkább az volt az általános szokás, hogy az üstökösöket ugy tüntessék fel, mnt a nagy veszedelmek, szerencsétlenségek előhirnökét. Legjobban szerették a világ végét jósolgatni megjelenésük alkalmával.

1000-ben – az évszám kerekszám volta miatt még fokozottabb mértékben, mint máskor – várták a világ pusztulását s az ilyen alkalmakkor keletkező félelem még számtalanszor megismétlődött később is. Természetesen soha semmiféle baj nem következett be, bármennyire is jósolgatták azokat.

Mégis, hosszu időnek kellett lefolynia addig, míg az emberek leszoktak arról, hogy elhigyjenek minden badarságot az üstökösökről, a mik tulajdonképpen éppen olyan ártalmatlan és közömbös égitestek, a milyen a hold és a bolygók.