Nem ujság, hogy a zenének minő nagy befolyása van a kedélyre, az idegekre. Dallamos zenedarabok kellemesen hatnak bárkire, és különösen kimerült, fáradt idegzetüekkel valóságos jótékonyságot gyakorol az, a ki alkalmat nyújt nekik, hogy kellemes, fülbemászó zenedarabokat hallgassanak meg.

A zene lélekemelő, lelkesitő hatását, de nem kevésbé azt is, hogy az ugynevezett szomoru darabok deprimálólag hatnak, a mindennapi életből mindenki ismeri. A zenének gyógyitó hatására hivja fel most nyomatékosan Schmidt dán zeneszerző az idegbetegek figyelmét.

A zeneszerző, mint ő állitja, már több sikerült kisérletet végzett. A „gyógyeljárás” abból áll, hogy pl. idegbeteg nőt ráfektetnek egy zongorára, mire a „doktor” úr, a kinek szerepét ezuttal egy zongoraművész foglalja el, belekezd valamely dallamos zenedarabba és több változatos zeneszámot játszik el, mignem az idegbeteg jótékony álomba merül, melyből azután mintegy felüdülve ébred fel.

Ezt a „gyógymód”-ot többször meg kell ismételni, hogy tartós hatása legyen a zenegyógymódnak.