A szép középtengeri kikötő, a Cote d’Azur gyöngye ez évben is középpontja maradt a világ motorcsónaksportjának, amelybe Európa minden hajóépitő népe elküldi képviselőit. Természetesen a franciák dominálnak a meetingen, kiváltkép az altaluk bejelentett csónakok nagy számával, de Németország és Anglia komoly konkurenciát csinálnak a franciáknak, akárcsak az automobilizmus terén.

A meeting bevezetője egy motorcsónak kiállitás volt, melyet Flach miniszter nyitott meg számos szakember jelenlétében. A kiállitáson a nevezett 130 csónak közül 82 volt jelen. A nagy versenyhajók csoportjában ezuttal öt hajó szerepel s ezek közül három angol és kettő francia.

A Maple Leaf ezuttal az angolok favoritja egy 12 méter hosszu Thornykraft által szerkesztett csónak, amely léperős fenekével közeledik a hydroplánokhoz, egyébként azonban inkább a rendes csónakformát tartja be. Két kb. 350 l.e. tizenhét V-hengeres motorcsoporttal van ellátva.

Angol források szerint e csónak a próbáknál közel 90 kilométernyi sebességet ért el. A franciák reménye a Clement-Despujols alakjára nézve csaknem teljesen egyezik a tavaly eredményesen szerepelt Brasier- Despujols és Due I. csónakokkal. Az eredetileg ezen csónaknak szánt Brasier motor nem készülvén el idején, egy 160 mm furatu, 240 mm löketü léghajómotort épitettek a csónakba, amelylyel állitólag 85 kilométeres sebességet képes a csónak kifejteni.

A kisebb versenyhajók között, tavalyi ismerősökön kívül (Cocorico, Labor V., Rapiére III.) néhány érdekes uj tipust is találunk. Ilyen az angol Miranda, amely ugyszólván kisebbitett mása a Maple-Leafnak, Ravand hydroaeroplánja a Flying Fish és a Fabre- féle hydroaeroplán, mindkettő Gnome motorokkal.