Itália Unita, az egységes Olaszország e mostani év derekán hónapokig tartó nemzeti ünneppel tölti. Olyanforma esztendejük ez az olaszoknak, a milyen nekünk volt a millennáris esztendő. Az alkalom pedig, a mely az általános ünnep örömtüzeivel világítja meg az egész olasz földet az, hogy a tartományokra való tagoltságból újra egységbe forrt mai Olaszország most tölti be újjászületése után föltámadt életének ötvenedik esztendejét.

Ötven esztendő, micsoda kis idő, ha például az évezred mellé mérjük, a melynek betelését mi ünnepeltük, de ez a kis idő nem jelenti Itália fiatalságát. A valóság ugyanis az, hogy nincs nemzet Európában, a mely dicsőségben és megpróbáltatásokban eltelt oly óriási multra tekinthetne vissza, mint az olasz. Az ő családfája valamennyi művelt nemzeté között a legrégibb.

Se Francziország, se Németország, illetve a germán országok és tartományok, se Anglia historiája nem vetekedhetik az emberi kulturában szerepelt multja terjedelmében az olasz nemzetével, ha ez a nemzet az idők folyamán szervezeti egységét hosszú századokra el is veszítette.

De a darabokra tépett, hazai apró zsarnokoktól és idegen hatalmaktól egyaránt elnyomott és kiszipolyozott olasz nemzet soha se szünt meg érezni, siratni és epedni együvé tartozását. Nem mondott le a vágyról és a jogról, hogy szétdarabolt tagjai megint egy önálló és teljes nemzeti szervezetté egyesüljenek.