Az új környezetben vivő darab hősnője (az eredetiben: Tess, a mi angolul „Terká”-val egyértelmű) egy elszegényedett nemescsalád leánya: az I. felvonásban ő kel föl legkorábban, hogy az udvart seperje és a házban rendet tartson, valahol falun, jó messze Londontól: még a parasztlányok május 1-jei tánczán is részt vesz szerelmesével, Angellel; de mire onnan visszatér: az az örömhír várja, hogy egy gazdag rokonuknál szükség van társalkodónőre – és az a szomorú hír, hogy a keménymunkához való lovukat egy baleset megölte. Tess szívesen élne tovább is falun, de kénytelen a jól fizetett társalkodónői állást elvállalni.

Itt (a II. felvonás kastély-kertjében) a szolgálószemélyzet irigysége üldözi; az úrnő felnőtt fia ugyan védelmébe veszi a szép fiatal lányt, de csak azért, hogy hála fejében Tess szerelmére igényt tarthasson. A lány azonban sem nem szereti őt, sem nem olyan romlott, hogy szerelem nélkül átengedje magát. A lelkiismeretlen „ifjú úr”, Alec erre egyszerűen erőszakot követ el a szerencsétlen leányon – a függöny gyorsan összecsapódik.

A kastélybeli élet kegyetlen durvasága után tisztes, kedves kép a III. felvonás: nagy tejgazdaságban dolgozik Tess; egy monologban elbeszéli: hogy menekült el szégyenével a kastélyból, hogyan adott életjelt egy picziny lénynek, a ki azonban hamarosan elpusztult; milyen szerencsétlennek érzi magát, s mily jól esik neki a szégyenét nem is sejtő Angel törhetetlen vonzalma. Angel meg is kéri kezét; Tess boldogító reménynyel oda is igéri, miután atyjával megigérteti, hogy ez Angellel mégérteti leányasszonyi állapotát.

Bájos a IV. felvonás szintere: az esküvőről hazaérkező ifjú párt Tess barátnői gyönyörű virágfüzérekkel várják. Mikor a fiatalok „végre egyedül” maradnak: az asszonyka túláradó boldogságában térdre omlik és könnyek közt rebeg hálát férjének, ki őt gyalázatától megváltotta. Angel irtózattal kiált: mit jelent ez!?

Kiderült, hogy az apa nem vallotta be a lányán ejtett foltot a vőlegényének; Tess most maga kénytelen elmondani a rajta elkövetett bűnt, a mire pedig még gondolni is borzad. Angel őt szinte imádta – most beszennyezve látja, nem bírja többé szeretni. Tess kétségbeestében vízbe öli magát.

Hatásosan írta át a tipikus angol elbeszélést dalműszöveggé Luigi Illica, a ma legjelesebb olasz szövegköltő. Érzelmes és erős drámai jelenetekben bővelkedik a darab, méltán felgyújthatta egy zeneköltő képzeletét. És meg kell vallanunk – a mesterségesen szított előítélettel, tehát jogosulatlan ítélettel szemben - : Frédérie Erlanger a szöveghez mindig illő hangulatos zenét, még pedig élvezetes, a mellett igazi művészi magaslaton álló művet nyujtott.

Zenéje nagyon dallamos, dallamai a fülbe és a szívbe lopóznak; a „zárt”, kikerekített áriák mellett is megőrzi a drámai folytonosságot: modern, de nem bántó összhangcsoportosításai csakúgy a kész mester nagy tudására vallanak, mint az egész zenét átható egységes, motivumos feldolgozás.