Most sikerei tetőpontján, csaknem egyidejűleg gyűjteményes kiállításával, melyeket a közönség érdeklődése nevezetes művészeti eseménynyé avatott. Rippl-Rónai József kiadta emlékiratait. Egy hosszú, küzdelmes művészi pályáról számolt be velünk: elmondja fiatalkori próbálgatásait, Munkácsy mellett töltött inas-éveit, sok jellemző apróságokat mondva el a nagy mester jószívéről, életmódjáról festése módszeréről, véleményéről.

Aztán mesterétől való elválása után a küzdelmek kora kezdődik: új utak keresése, a saját lassankint kialakuló eszméivel és törekvéseivel való küzködés, kapcsolatok, baráti és művészi összeköttetések a modern franczia művészet fiatal képviselőivel, bohémélet Párisban s a franczia vidéken, szegénység, meg nem értés, kétkedő vállvonogatások Párisban, gúny és visszautasítás idehaza, aztán az első siker s utána rövid néhány év alatt az általános elismerés, mely az addig kigúnyolt művészt – nem a rosz értelmében használjuk a szót – a legdivatosabb festők közé emelte.

S ebben a külső keretben őszinte, a megharczolt harczokra való visszatekintés nyugalmával és biztonságával elmondott beszámolás azokról az elméleti meggondolásokról, melyekkel a művész a maga törekvéseit öntudatossá tette maga előtt s a melyekből meglátni, hogy a mit oly sokáig és oly sokan még ma is szeszélynek, a művészi hóbort egy nemének tartanak, az tudatos művészi törekvés eredménye, a melyről meggyőző pontossággal tud beszámolni.

Ebben a tekintetben az emlékezések bizonyos mértékig új megvilágításba helyezik Rippl-Rónai festési módját; ritkán tudja művész olyan biztonsággal megmondani, mint ő azokban az emlékezéseiben. S könyve olvasására el kell, hogy ismerjék még azok is, a kik nem tudnak megbarátkozni festése módjával, hogy törekvése mindig komoly, öntudatos volt, hogy művészi meggyőződésének feláldozott mindent, a mit művész feláldozhat: sikerét, hirnevét, anyagi boldogságát, egész ifjuságát.

Ez áldozattól bizonyára sokat szenvedett, de szenvedéseiről alig van szó az emlékezésekben s ha van, akkor is vidám anekdoták formájában. Ez a tartózkodás, ez az előkelő hang jellemzi a művészt, a kinek még most sem nyílik panaszra ajka, s a ki szinte a magától értetődés nyugodtságával beszél mindarról a nagy árról, melyet művészetének fizetett.

A könyvhöz nagyszámú illustráczió van mellékelve s facsimilében Maillolnak, a hírneves franczia szobrásznak két levele, melyek a Rippl-Rónai ifjukorabeli franczia művészi törekvések érdekes dokumentumai.