Világhirű tudósunk, Vámbéry Ármin, vasárnap ünnepelte meg ötvenedik évfordulóját annak a nevezetes napnak, a melyen levelező tagjává választotta meg őt a Magyar Tudományos Akadémia. Ez volt az első tudományos kitüntetés, a mely Vámbéry Ármint érte s bizonyára erre gondol még most is legszivesebben, a mikor emlékeit visszaidézi lelkébe. Ötven esztendővel ezelőtt is nagy hire volt már a tudományos világba Vámbéry Ármin munkásságának, a mely mindig maradandó lesz a keleti tudományos kutatás történetében.

Kevés tudósnak van olyan érdes, sőt kalandos multja, mint Vámbérynak. A szegény, éhező zsidófiu a maga erejéből küzdötte fel magát szorgalmával és tehetségével a világ egyik legtekintélyesebb és leghiresebb tudósává. A tudomány szeretetétől buzditva, nagy nélkülözések és életveszedelmes kalandok között járta be Ázsiát, kolduló dervisnek öltözve, hogy meg ne sejtsék európai származását. Annyira ismerte már ekkor a keleti nyelveket és szokásokat, hogy magukat a keletieket is megtévesztette, senki sem gondolta, hogy a rongyos ruháju, kolduló dervis valójában európai tudós.

Mikor hazatért nagy utjáról és a tudomány kincsévé tette a tapasztalatait, egyszerre bejárta a hire az egész világot. Különösen az angolok méltányolták nagyon a kutatásait s Vámbéry, valahányszor Londonban volt, mindig a királyi palotában kapott szállást. Az elhunyt Edvard király, a mikor Budapesten járt, igy mutatta be őt a Nemzeti Kaszinóban az arisztokratáknak: „Vámbéry Ármin, az én kedves barátom”. Most e tudományos jubileumán meleg ünneplésben részesitette az agg tudóst a Magyar Tudományos Akadémia, a mely 1876-ban rendes, 1893-ban tiszteletbeli, 1894-brn pedig igazgatósági tagjává választotta meg.

Vasárnap testületileg üdvözölték őt lakásán az Akadémia tagjai s tolmácsolták előtte az egész magyar tudományos világ szerencsekivánatait. Bemutatjuk itt a világhirű tudós legutóbbi arczképét.