A Magyarországi Független Good-Templarrend 38. számu „Erdély” páholya levélben fordult hozzám megkérdezvén véleményemet az alkohol és a sport szorosabban véve a vivósport viszonyáról. Közérdekü lévén a dolog, itt adom a levelet és itt válaszolok is reá.

Igen tisztelt Uram! Páholyunk megbizásából foglalkozom az alkoholnak a sportra való káros hatásával.
Szükségem lévén szaktekintélyek nyilatkozataira, a közcél érdekében kérem legyen kegyes pár sorban véleményét adni, alábbi cimre beküldeni, a következő kérdésekre vonatkozólag:

1. Megengedhetőnek tartja-e az alkohol fogyasztását az Ön által müvelt sportág a) tréningjénél, b) versenyénél?
2. Kiküszöbölhetőnek tartja-e a versenyek után szokásos bankettek áldomásait.
3. Helyesnek tartana-e egy antialkoholista sportegyesülést?
Nagybecsü véleményének szives közléseért páholyunk nevében fogadja hálás köszönetemet.
Tisztelettel Gál Imre.

A tudomány már régen eldöntötte, hogy az emberi szervezetnek alkoholra semmi szüksége sincs, eldöntött kérdés az is, hogy az alkohol ha legcsekélyebb mértékben is visszaélünk vele, károkozó méreg, a vitás tehát csupán egy lehet, hogy árt-e a mérsékelt alkohol fogyasztás is és különösen ami minket illet árt-e a sportolónak.

Kétféle sport van. Az egyik fajta, amely abból áll, hogy a sportoló a verseny idején nehány percnyi időre az egész fizikai erejét kiadja magából, az értelemnek pedig csak a tréninghez, némikép a versenytaktikához van köze, de egyebekben csupán a test mint gép müködik. Ilyen az athletika, az uszás, az evezés stb. E sportoknál a legcsekélyebb szeszivást is feltétlenül károsnak tartom. Minden csepp alkoholnak meg van a maga visszahatása és fogyasztja a fizikai erőt. E sportokat komolyan üzők nem is isznak sohasem szeszesitalokat. (Persze nem azokat értem, kik „magyar tréninget” tartanak.)

Vannak aztán olyan sportok, amelyek nem vagy nem csupán fizikai, hanem főként szellemi és ideg munkát jelentenek. Ilyenek a vivás, birkózás, tennis, céllövés stb. Ezeknél is azt tartom jobbnak, ha valaki nem iszik szeszesitalt, de mint treningvezető azt kivánom a trenirozótól, hogy épp ugy éljen, mint élt a tréningen kívül, vagyis megengedem azt, hogy igen mérsékelt alkohol fogyasztását a tréning alatt is folytassa.

Sört, pálinkát soha, mert az első lustit, az utóbbi idegessé tesz, de délben és este 2-2 deci bornak vizzel vegyitve nem láttam káros hatását, ha a vivó ezt megszokta. Sőt ugy vélem, hogy hibásan járnék el, ha megvonnám tőle megszokott italát, mert a hiányérzet zavarná idegeit nyugodt müködésében.

Egyik legkiválóbb fizikumu vivónk, Krencsey például soha sem iszik mást mint üres teát sem tréningben, sem tréning nélkül; viszont az igen gyenge fizikumu Tóth Péternél magam is jónak láttam verseny előtt egy-egy pohárka veresbort. Enélkül igazán nem tudom kibirta volna-e például a londoni versenyt. Mészáros Ervin sikeri tetőpontján versenyközben egy-egy pohárka pezsgőt ivott, azt állítva, hogy az előnyös neki, üditi, sokan vagyunk azonban akiknek a szesz árt versenyvivás közben és igy az okvetlen szükséges üdülést szénsavas vizzel való szájmosás által érjük el. A kiszáradt ajkat és torkot meg kell nedvesíteni, de lenyelni a vizet nem szabad.

Ezek szerint általános érvényességi igazságokkal nem tudok szolgálni, legalább a vívóknál nem, csak sejtem, hogy jobb nem inni szeszt, mint inni, de hát mint egyszeri orvos a töltött káposztáról feljegyezve „magyarnak orvosság, németnek halál.”

A verseny utáni bankettek nem olyan veszedelmesek mint antialkoholisták gondolják. Vivóbanketteteken dorbézolások, berugások nem fordulnak elő, egy-két pohár bor pedig nem lehet oly kártékony, hogy az annyi ellentétet kiegyenlitő fehér asztalt beszüntessük.

Végül, ami az antialkoholista sportegyletet illeti, az által érdekes kuriozum lenne, mert bizony az egyletek nem aszerint állitják össze, hogy ki mit iszik, hanem egész más szempontok szerint.
Mindazonáltal is helyeslek minden eszközt, amely komolyan és tulzásba nem vive, az ifjuságot a dorbézolásról az alkohol fogyasztásról leszoktatja.