A veszprémi püspökséget az 1009-ik esztendőben alapította Szent István király. Ugyanebben az időtájban építették a püspöki székesegyházat a veszprémi várhegyen Szent Mihály arkangyal tiszteletére. A templom állítólag Gizella királyné költségén épült, ki a hagyomány szerint ebben a veszprémi székesegyházban lőn eltemetve.

Annyi bizonyos, hogy a veszprémi székesegyház stílusa a Szent István korában épült pécsi és székesfehérvári templomokkal azonos, vagyis háromhajós, altemplomos román bazilika. Miként a kiváló archeológus és a veszprémi székesegyház történetirója, dr. Ádám Iván kanonok írja, a veszprémi székesegyház a pécsi bazilika édestestvére.

Azt lehet mondani talán, hogy a kisöcscse, mert jóval kisebb és sokkal egyszerűbb, mint a pécsi híres bazilika. De kétségkívül ráismerünk benne a Szent István-féle bazilikára, habár az a hosszú kilenczszáz esztendő alatt sok viszontagságon, romboláson, különféle építkezési izlésben történt átalakításon ment keresztül.

Az alapfalak, a beosztás azonban szakadatlanul megmaradtak a régi román bazilika stílusnak megfelelőleg. Ezt a beosztást vették alapul a legújabb restaurálásnál, mely az eredeti román izlésben történt és a napokban nyert befejezést, úgy, hogy a szép műemléket október 4-én felszentelhették.

Az átalakítás munkáját Aigner Sándor budapesti műépítész a román bazilika-stil kitűnő művelőjének tervei és személyes felügyelete alatt hajtották végre. Kezdették a munkát a régi barokkboltozat és a barokk toronytetők lebontásával. Lebontották pedig a templomot az ősrégi román bazilikából megmaradt csupasz falakig, melyek annyi sok rombolás, toldozás, foldozás után elég erősek maradtak arra, hogy a templom újjáépítésénél felhasználhatók legyenek.

Megmaradtak a szentély, a főhajó, a mellékhajók és a galleriás kereszthajók, valamint a nyugati homlokzat és a kettős torony oldalfalai. Ezekről miden barokktoldást, melyet a XVIII. században raktak rájuk most leszedtek.

Bontás közben igen érdekes régi épületmaradványokra akadtak. Igy teljes épségben levő román oszlopfejekre, kőpárkányzatokra, kődíszítésekre, melyek a XI. század műizlésére vallanak. Ugyanabból a korból való sírokat is fedeztek fel. Egy vitéz sírjában megtalálták ennek kardját is, mely szintén a XI. századból való.

Gizella királyné állítólagos sírjára azonban nem akadtak, valamint a talált sírokból sem lehet megállapítani, hogy azok kiknek földi maradványait tartalmazzák. A templom körül is körülbelül egy méterrel leásták a talajt mely a hosszú századokon keresztül feltöltődött, úgy, hogy a templom most azon a fekvési szintájon áll, a melyen a XI. században állott.

Teljesen megujhodva, az eredeti román műízlésben, vonzó nemes egyszerűségében, harmonikus részleteivel áll előttünk boldog emlékű Gizella királyné ősi bazilikája, mintegy elénk varázsolva a hitbuzgó XI. század kőbe vésett áhítatát és templomépítési stílusát.