A magyar gazdavilág sérelmei

1910 | Október

Tartalmában érdekesebb és figyelemreméltóbb tanácskozás már jó ideje nem volt, mint a Magyar Gazdaszövetségnek Nyiregyházán megtartott országos nagygyűlése. Igen fontos aktuális kérdések mozgatják most a magyar gazdaközönséget és ezekről a kérdésekről sok súlyos szó esett a nyiregyházi gyűlésben, a hol egész serege a magyar gazdasági érdekek hivatott képviselőinek nyilatkozott meg, kifejtvén véleményét a jelenlegi helyzetről és megjelölvén álláspontját a tennivalók kérdésében.

Mi se agráriusok, se merkantilisták nem vagyunk abban az értelemben, a mely a termelés és az értékesítés munkásait mint ellenséges táborokat állítja egymással szembe, de agráriusok is, merkantilisták is vagyunk abban a meggyőződésünkben, hogy a nemzeti jóllét mind a két tábor érdekeinek harmóniáját és egyenlő védelmét követeli. Mert ezek az érdekek természetszerű, eredendő ellentétben egymással nem állanak, ellentét közöttük csak abban az esetben támad, ha egyiket a másik rovására dédelgetik, vagy az egyik érdekét a másik érdeke kedvéért figyelmen kívül hagyják, sőt föláldozzák.

Ha megállapítjuk is azt az igazságot, hogy Magyarország mindmáig agrárius ország, mert jövedelmeinek nagyobb részét a föld termése adja és ha ez igazság természetes következéseképen a termelő munka érdekeinek leghathatósabb védelmét követeljük is, ez még bizonyára nem állásfoglalás a kereskedelem érdekei és jogai ellen. Ezeket az érdekeket és jogokat is teljes energiával meg kell védeni és teljes jóakarattal ápolni kell, abban az arányban, a melyben ez érdekek a nemzet anyagi jóllétének pillérei.

Azok a sérelmek és veszedelmek, a melyek most a magyar gazdaközönséget izgatják, nem is a két tábor érdekeinek összeütközéséből fakadnak. Ezeket a veszedelmeket a nemzetközi viszonyokat szabályozó nagypolitika idézi a termelő magyar gazdavilágra.

A dolog ugyanis úgy áll, hogy a monarchia újabb külpolitikája a magyar gazdák érdekeivel honorálja a maga érdekeinek szolgálatát. A külkereskedelmi szerződések a hozzánk húzó vagy velünk megbékítendő szintén nyerstermelő balkáni államoknak, nevezetesen Romániának és Szerbiának olyan kedvezéseket nyujtanak, a melyek a magyar nyerstermelők érdekeit igen súlyosan érintik.

Nem vonjuk kétségbe, hogy a mit ilyen módon a külpolitika a monarchia tekintélye és a béke biztosságának emelésére megszerez, az nem értéktelen, sőt jelentékeny értékü, de viszont azt, hogy ennek az értéknek minden árát, az osztrák ipari termelés piaczainak biztosítását, egyedül és kizárólag a magyar termelő fizesse meg, semmiképen se tarthatjuk igazságosnak.

Annál kevésbbé lehetünk erre hajlandók, mert lépten-nyomon látnunk és tapasztalnunk kell azt, hogy Ausztria, a melynek a hatalmi érdek ilyetén szolgálata semmi áldozatába se kerül, sőt ennek csak a hasznát élvezi, maga is minden telhetőt elkövet a magyar termelő érdekének megrontására. A miben ugyanis a mi termékeinkre rászorul, igyekszik a versenyt ránk szabadítani. Ennek a törekvésnek eredménye az argentiniai húsbehozatallal való kisérlet is, a mely, ha sikerül, a mi állattenyésztésünk értékesítésére mér érzékeny csapást.

Egyoldalu érdekekért sikra nem szállunk, de a magyarság egy részének egyoldalu megterhelése ellen tiltakoznunk kell. Különösen akkor, mikor ez a fenyegetett rész oly értékes, mint a dolgos, munkás, törekvő magyar gazdaközönség.