Szerbia politikai és társadalmi bajai ugyancsak megszaporodtak az utóbbi egy-két esztendő alatt. Különösen a trónörökösödés kérdése okozott mérhetetlen zavarokat, mert a szerbek politikai pártállása megbomlott, a szerint, a mint egyik részünk György, a másik pedig Sándor herczeg mellett foglalt állást.

Péter király György herczeg féktelenkedéseit olykép akarta határok közép szorítani, hogy lemondatta a trónöröklésről és a jóval csendesebb vérmérsékletü Sándor herczeget proklamáltatta a trón várományosának. Azóta a két fivér ellenséges viszonyba keveredett egymással, mert György herczeg a külső látszat szerint beletörődött a sorsába, valóban pedig atyja és fivére ellen agitált.

Péter királyt mód felett bántotta, hogy a fiai között nem tud békét teremteni. Ezt a bánatot most fokozta az a körülmény, hogy Sándor trónörökös a szerbiai hadgyakorlatokon, ugy hirlik, rossz ivóviztől, hastifuszt kapott. Betegsége, noha kezdetben titkolták, válságosra fordult. Péter király bécsi egyetemi tanárt hivatott fia betegágyához.