A sportemberek bizonyára élénken emlékeznek még arra, mennyi reménnyel néztünk az 1908-iki londoni olympiád uszóstaféta versenye elé. A legvérmesebb remény is indokolt volt.

A Las-Torres – Zachár – Hajós – Halmay staféta veresége még ma is megmagyarázhatatlan rejtély. Egészen bizonyos, hogy ugyanez a staféta, a nevezettek legjobb formáját feltételezve és számitáson kívül hagyva a londonihoz hasonló vak balesetet, Stockholmban 1912-ben a világ minden nemzetével szemben a legnagyobb esélylyel mondhatók a győzelem biztos tudatával veheti fel a küzdelmet.

Ámde ezidőszerint nem számíthatunk arra, hogy az említett módon összeállított legénység a legjobb formában lesz. Hajós végleg abbahagyta a versenyzést. Halmay nevét csak a programmokon olvashatjuk, az eredmények közt nem. Las-Torres katona és nem lehet tudni, milyen befolyással lesz 1912. évi eredményeire az egyéves önkéntesi szolgálat. Egyedül Zachár az, akiben feltétlen bizhatunk.

A helyzet nem vigasztalóbb akkor sem, ha szemlét tartunk azok felett, akik az említett négy jelölt közül egyet vagy többet pótolni hivatottak. Első sorban Hornung, Beleznay, Ádám és Koltay jöhetnek számitásba. Ezek közül egy sem olyan erős, hogy az olympiád kedvéért rövid és alkalmi tréningbe álló Halmayt vagy Hajóst kiszorithatnák. Szóval csaknem bizonyos, hogy megint a Halmay, Las-Torres, Zachár, Hajós kvartett fogja szineinket reprezentálni, ám a nevezettek egyik-másika korántsem lesz a legjobb kondicióban.

Már pedig igy élénken csappan az esély. Az angolok Battersby, Taylor, Radmilovic, Derbyshire, Faircloth, Speiers stb. közül nagyon veszélyes csapatot válogathatnak össze. Amerika is erősebb lesz Dermonttal, nem is szólva arról, hogy esetleg Ausztrália is elküldi legjobb négy emberét. A németek is szemünk láttára rohamosan fejlődnek, ott mindem percben felbukkanhat egy-egy Kunisch szerü tehetség.

Ha tehát megakarjuk menteni az 1912. évi staféta világbajnokságot – és erre minden erőnkből törekednünk kell, mert a célhoz legközelebb állunk, - egy Halmaynak és egy Hajósnak nem szabad visszavonulni, legalább addig nem, amig méltó helyettes nem akad! És a helyettes jelöltek dolgozzanak lelkiismeretesen, céltudatosan 200 méterre, a mely távot jobban és a legnagyobb mértékben kultiválni kell.