Minthogy Tolsztoj magyarországi származású orvosa. Makovicky Dusán is elkisérte szökésekor, a lapok egy része úgy tüntette fel a dolgot, mintha ép ő vette volna rá az agg költőt erre a lépésre. Azok, a kik Tolsztoj házatáján megfordultak s magát Makovickyt is személyesen ismerték, az ujságok erre vonatkozó hirét mendemondának állítják.

Ez a szelid, álmodozó, aszketikus hajlamú és tisztán csak belső életet élő ember, a ki a körülötte való világ fájdalmát és förtelmét mint mesterének leghivebb tanítványa a szeretet eszméjének hirdetésével, az igazi békeszeretet és alázatosság gyakorlásával akarta orvosolni, ez a nemes és tiszta férfiú, a kiről maga Tolsztoj azt mondá, hogy nem e világból való és ha szentek volnának, akkor az orvos valóban szent, - ez az ember lázító és áskálódó nem lehetett!

Tolsztoj szökését tehát a saját spontán elhatározásának kell tekintenünk s hogy a halálba vezető utolsó útra Makoviczky őt elkisérte az a tanítvány és mester benső viszonyának ragyogó bizonyítékát adja. Makovicky kész volt a remete élet nyomorát is megosztani Tolsztojjal, csakhogy közelében maradhasson és hallja a hitnek és bölcsességnek azt a csodás megnyilatkozását, mely a Tolsztoj közvetlen környezetének jutott osztályrészül.

Dr. Makovicky Dusán 1904 óta lakik állandóan Jasznaja Polyánál. Azelőtt Zsolnán tartózkodott. Komoly irányú gondolkozásánál és szemlélődő természeténél fogva még a nyolczvanas évek második felében lett Tolsztoj követőjévé Prágában, a hol az orvosi diplomát megszerezte. Első látogatását Tolsztojnál 1894-ben tette s eszméiben megerősödve tért onnan haza, hogy Zsolnán letelepedjen és orvosi prakszisba kezdjen.

Rendelő szobája tárva állt minden szegény embernek. A nép javát elősegíteni: ezt tűzte ki élete feladatául. Koldusmódra élt és ingyen, vagy legfeljebb annyiért gyógyított, a mennyiből egyszerű életigényeit kielégíthette.

Közben történt, hogy Makoviczky lefordította és népies füzetekben terjesztette Tolsztoj egyik kiméletlen iratát, mely az álkeresztények és az álhithirdetők ellen, az ortodox egyház hatalmi szövetkezete ellen irányul.

A röpirat terjesztéséért, - melybe akkoriban a hatóság és a felvidéki papság magyarellenes tendencziákat magyarázott belé, - Makovicky itthonmaradása nagy nehézségekbe ütközött s így történt, hogy 1902-ben, mikor Tolsztoj betegsége miatt a Kri, félszigeten időzött, Makovickyt, hűséges tanítványát magához hivta s hosszabb ideig környezetében tartotta, hogy zavartalanul élhessen eszméinek.

Az orosz-japán háború aztán végkép összekapcsolta a hű tanítványt a mesterrel. cAzóta több ízben forgalomba jött az orvos neve úgy a hazai, mint a külföldi sajtóban, azzal a rágalommal, hogy Tolsztoj egyes magyarellenes sértő és lekicsinylő nyilatkozatát Makovicky sugalmazta volna.

Makovicky azonban Tolsztoj utasítására magyar ismerőséhez, Serényi Gusztáv iróhoz küldött nyilatkozatában tisztázta magát e vád alól, melyet Tolsztoj intenczióinak eltorzitásával egy magyarellenes szláv érdekeltség koholt s ezért csempészett a nagy orosz iró vignettája alá, hogy így súlyt adhasson a rágalmaknak.

Tolsztoj, a ki ellene volt minden elfogult faji politikának s így a szláv nemzetiségi politikának is, a kérdéses nyilatkozatokat már elvből sem tehette ( megtette később helyette a félrevezetett Björnson ) és a magyar közönségnek, melynek sorában számos hive és odaadó tisztelője élt a nagy orosznak, a Tolsztojtól eredő dementi nagy megnyugvására szolgált annak idején. Hálásan gondolhatunk e részben magára Makovicky doktorra, a szelid szőke ábrándozóra, a ki Tolsztoj nyilatkozatát annak idején a magyar közvéleményhez közvetítette volt.