Az angol politikai életnek ez idő szerint kétségtelenül legérdekesebb vezréfia Lloyd George Anglia pénzügyminisztere. Ritka műveltségű, lelkes meggyőződésü férfiu, a ki egymaga oly óriási agitácziót fejtett és fejt ki a liberális programm érdekében, a minőre kevés példát ismerünk. Asquith miniszterelnökkel közös egyetértésben vezette azt a kampányt az angol felsőház ellen, a mely a konzervativ köröket olyannyira megriasztotta.

Lloyd George kiváló szónok, a kinek beszédeit talpraesettsség, maró guny, de e mellett igazi modern felfogás jellemzi. Beszédeire sohasem szokott készülni, hanem rögtönzi azokat. Óriási lelkierő dolgozik ebben az egykedvünek látszó férfiuban. Képzeljük el ugyanis, hogy kétszázharmincz választói gyülésen vett a mult évben és az idén részt.

Hogy a fizikuma kibirta ezt az óriási fáradságot, az csakis a benne lakozó szivós lelkierőnek, annak a meggyőződésbeli lelkesedésnek tulajdonítható, a minőre okvetlenül szüksége van annak, a ki vezető szerepet akar játszani a közéletben. Noha az angol liberális párt látható feje Asquith miniszterelnök, azért az irányitást, a párt politikai akcziójának oroszlánrészét mégis csak Lloyd George végzi. Sikrült is nemcsak a liberális pártot, de magát a liberális blokkot megmenteni a választási harczból.

Ennek daczára az angol kabinetnek helyzete nem mondható eléggé szilárdnak, mert a felsőház elleni határozott akcziót magában a liberális pártban is sokan helytelenitik, noha másrézst nem zárkóznak el az elől, hogy a felsőház politikai és társadalmi kerékkötő szerepét már unos-untig megelégelték. Egyelőre Lloyd George a parlamenti akcziót olykép állapitotta meg a miniszterelnökkel, hogy mielőbb napirendre tüzik a főrendiház vetojogának a korlátozását. Sok függ attól, hogy az angol parlament minő hangulattal fogadja ezt az előterjesztést, s a többség mennyire fogja Lloyd Geroge-ot támogatni.