Amidőn a sorokat írjuk, már az aviatikai meeting hatodik napjánál tartunk s konstatálhatjuk, hogy a rendezésnek az első napon nagyon is szembeötlő hibái a vezetőség és a közremüködő személyzet jóakaratánál fogva lassanként eltünedeznek s most már ugy megy minden, mintha már óriási gyakorlatunk volna meetingek rendezésében.

A meeting eddigi eseményeiről a napilapok már oly bőven emlékeztek meg, hogy mi már alig kapcsolhatunk valamit hozzá, különösen miután még mindig nem állunk befejezett dolog előtt. Mindazonáltal meg kell említenünk azt, hogy a mai napig nem a franciák, hanem az osztrákok a meeting hősei.

Pischof gyönyörüen megkonstruált, rendkívül stabilis és megbizható gépe és Etrich könnyebb szerkezetü, de mégis hasonló biztonságu „galamb”-ja a publikumnak kedvencei. Az utazási versenyben is nem a francia aviatika valamely képviselője, hanem Pischof indult el elsőnek a bizonytalan idő dacára és ha kénytelen volt is egy és negyedórai repülés után a nagy vihar miatt leszállni, ez nem von le semmit, sőt megerősíti a gépről táplált kedvező véleményeket.

Pischof kedden indult utnak Győr-felé s utjában Hyeronimus a Laurin & Klement kocsik világhírü vezetője kisérte egy versenykocsin, amelyen lapunk szerkesztője is helyet foglalt.
A kisérő automobil Óbudán pillantotta meg a Duna felett 350 méter magasságban lebegő Pischoffot s sebes rohamban igyekezett előre, hogy a gyors monoplannal, amely egyenes vonalban haladt, lépést tarthasson.

Félórai vad hajsza után végre a vörösvári dombok alatt utolérték Pischoffot, ki némileg lassitotta gépének járását, hogy kisérői után nézzen. Barátságos integetések után, amelyeket a levegőből és a levegőbe küldtek, mindkét jármü folytatta utját, majd egyik, majd másik lévén elől. A repülőgépnek nem lévén szekér utjában, persze könnyebb dolga volt, mint az automobilnak.

Már csaknem egy óráig repült Pischof, amidőn óriási viharfelhők kezdtek tornyosulni nyugat felől. Pischoff e felhőket, mint később mesélte, felül akarta repülni, de amidőn egyszerre orkánszerű szél kezdett dühöngni, amely jeges esőt vert arcába, elhatározta a leszállást. A kisérő automobilokon ülők alig láthatták fel az égből leömlő zuhatagban.

Minthogy a repülőgép az uttól baloldalt levő hegyekről jobbra a Duna felé vette utján, az automobil közelebb juthatott hozzá s utasai ugy látták, mintha a Dunába esett volna. Az őrült vágtatás közben végre a Duna partján valami fehérséget láttak s mindnyájan azt reméltük ez a gép. Az automobilt a szakadó esőben ott hagyta a társaság és rohanva igyekezett a látott tárgy felé. Csakugyan a repülőgép volt, melylyel Pischof a vihar dacára simán szállt le 5 méternyire a Dunától egy süppedékes réten.

A szeles esős idő lehetetlenné tette egyelőre az ut folytatását s ezért a közeli lábatlani állomásfőnöknél fölszolgált teával melegítették fel magukat a társaság tagjai.
Vagy negyven perc mulva szünni kezdett az eső és Pischoff az ujbóli felszállást határozta el. Barátai arra akarták birni, hogy a süppedékes rét helyett egy keményebb felszállásu talajt válasszon, mert nem tartották valószínünek, hogy egy 300 kg. sulyu repülőgép oly talajon, amelyen az ember csuklóig sülyed a sárba, felrepülhessen. Pischoff azonban kijelentette, hogy repülőgépét eléggé ismeri s így ezt a próbát reszkírozhatja.

Csakugyan megindította gépét, tekintettel a kedvezőtlen helyzetre ezuttal 1100 turával járatta csavarját s óriási sebességgel haladt tova a réten, vizet és sarat jobbra-balra messze kifecskendezve. Körülbelül 50 méternyi futás után egyszerre árok előtt találta magát a bátor aviatikus. Minthogy ez árok után körülbelül 30 méternyire egy fapalánk emelkedett, feltétlenül szükséges volt, hogy a gép fölemelkedjék, hacsak nem akarta magát egyik vagy másik akadálynál összzuzni.

A kisérők látták, amint Pischof hirtelen felrántja gépét, amely szerencsésen kikerülve a két akadályt a Duna felé repült és annak vize felett folytatta utján. A kisérők rögtön automobilba ültek, de dacára annak, hogy körülbelül 80-90 km. sebességgel haladtak, csakhamar elvesztették a repülőgépet szemük elől.

Almás-füzitő állomáson végre miután mindenhova irányított táviratok Pischoff hollétéről nem tudtak felvilágosítást nyujtani, végül Pischof maga ugrott ki a meglepett kisérők szeme előtt egy automobilból, melyet Sternthal Bernát gyáros vezetett. Pischof közlései szerint őt a vihar és ujból kezdődő eső, továbbá a karburátornak valószinüleg az eső okozott hibás müködése arra kényszeritette, hogy 12 percnyi repülés után ujból leszálljon.

A Duna folyásának irányában repültem – mondja Pischof – vagy husz percig. Egyszerre csak észrevettem, hogy a motorban valami baj van, hogy a kattogás nem egyenletes. Attól kellett tartanom, hogy felmondja a szolgálatot és ezért a Dunáról egy dombra repültem, ahol gyorsan lebocsátottam. Sem a gépnek, sem nekem semmi bajom nem történt. Lementem a közeli országutra és elővevén a sipomat s fütyülni kezdtem. Jöttek jó magyar emberek, akik bizony nem vetettek keresztet magukra, amikor elszállni láttak, hanem segítségért siettek és egy két perc mulva automobilon siettem előreszáguldott barátaim után. (Hyeronymus kocsija)

Az automobil Pischoffal visszaindult a leszállás helyére, mely Süttő közelében volt és ott a repülőgépet, melyet Pischof távozása után a szél felfordított és meglehetősen megrongált, először a parasztok segítségével szétszedett állapotban leszállították a dombról a süttői állomásra, a itten pedig feladták Budapestre.

Az országuton Pischof találkozott feleségével, aki elmaradt volt automobiljával és természetesen kitörő örömmel üdvözölte sértetlenül megérkezett férjét. Tíz óra után folytatta a két automobil utját Budapest felé, ahová éjjel 12 óra után érkezett a társaság. Vonalszakadás folytán Budapest az automobil megérkeztéig minden értesítés nélkül maradt, s így elképzelhető Pischof budapesti barátainak öröme a midőn épen és egészségesen érkezett a Bristol szállóba.
A meeting többi eredményei közül Iller és Chavez szép magassági eredményeit említjük meg.