Az első ülés

Az új Ház összeült. Azok a szerencsések, a kik diadallal kerültek ki a választási háború csatáiból, junius 23-ikán délelőtt tíz órakor jöttek össze a parlamenti palota márványos, aranyos csarnokába az első ülésre. Izgalom kevés. A Házban is, a Ház közül is. A parlament zászlós palotája tövében kicsike közönség. Mindenki tudta, hogy jegyet kapni a karzatra többé nem lehet, hát nem is kisérleteztek.

Odabent is lassan indul az élet. A hon új atyái úgy látszik nem tartoznak a koránkelők közé. Vagy nagyon sok a kialudni valójuk a gyilkos választási harcz tömérdek virrasztása után.
A korábban érkezők között van az öreg Madarász József. Az emberek sajnálkozva állapítják meg, hogy a néhány hónap alatt, a mióta utoljára itt volt, legalább ugyanannyi esztendőt vénült. A ki mindig könnyen ugyanennyi esztendőt vénült. A ki mindig könnyen győzött, most két nehéz választást kellett kiállnia, nem csoda, ha az ifjaknak támadniok kell, mikor az elnöki szobába bevonul.

Tíz óra felé, mint egy zuhatag, egyszerre dől be a temérdek ember, boldog, vidám hangossággal. A ki itt van, az mind örül, mert a ki nem örül – az nincsen itten. De a folyosói zsongás csak perczekig tart, mert már szólnak a csengők és Madarász József indul befelé.
Nyomában nagy zúgással az új törvényhozás. Pillanat alatt tele a terem. A bevonulásban nincs semmi rend vagy rendezettség. Miniszterek, vezérek észrevétlenül sodródnak be az áradattal és telepednek le a helyükre. Az új képviselők már bizonyosan „terepszemlét” tartottak, mert nincs sok bajuk a keresgéléssel.

A kormánypártiaknak különben könnyű a dolguk. Jóformán akárhová ülnek, mindenütt otthon vannak, oly rengeteg a földjük. A táboruk végigönti az egész termet, csak a szélsőbaloldal egypár szikrája nem az övék. Ezen a pár sziklán tanyázik a két függetlenségi párt, a néppárt, a gazdapárt, meg a demokratapárt. És mégse kell szoronganiok.

A korjegyző urak között különben csak Rakovsziky Ivánnak akadt dolga. Ő olvassa föl a kedves invitálást, a mely 25-ére, szombat déli tizenkét órára a királyi várba hívja meg a képviselő urakat a trónbeszéd meghallgatására.

Ezután újból az öreg Madarász József szól. Kimondja a végzést, hogy a legközelebbi ülés szombat déli egy órakor lesz és ezzel be is fejeződött a munka.

Még tizenegy óra se volt. A karzat gyönyörű közönsége kissé csalódottan távozott, a képviselő urak pedig egyáltalán nem távoztak. Nagy folyosói élet támadt, ujak és öregek hangos gyönyörűséggel élvezték, hogy itt vannak, vagy hogy – megint itt vannak!