Eléggé szomoru valóság, de ezen már egyelőre aligha segithetünk, hogy t. i. a háboru rémének megnyugtatására kénytelenek vagyunk olyan áldozatokat hozni, amelyek idővel, ha soká tart a – fegyveres béke, társadalmi összeroppanáshoz fognak vezetni. Valaki ugyanis helyesen jegyezte meg, hogy egy szabályszerü, rendes háboru, ha még oly borzalmas és még oly drága is, sohase kerül annyiba, mint a fegyveres béke.

Mert a fegyverezés folyton-folyvást emészti a drága milliókat, a százmilliókat és cserébe a hideg vasat, bronzot, lövegeket nyujtja, a melyeket bántani nem szabad, de a melyeket tovább kell őrizni. Az állami jövedelmek, az adófillérek oroszlánrésze jut a fegyveres békére, a mely ugy megemészti a közvagyont, mint a rozsda a vasat. Vegyük hozzá, óriási, hatalmas gyárak élnek meg a fegyveres békéből, hogy vállalkozók milliókat szereznek abból hogy az állam a békét jól körül akarja bástyázni és fegyverek meg ágyuk csövével megvédelmezi, akkor fogalmuk lehet arról, hogy micsoda rettenetes drága a fegyveres béke.

Szó sincs róla: igen bölcs dolog az előrelátás és mindig ajánlatosabb, ha valaki elkészül az eshetőségekre, mintha akkor kapkod fűhöz-fához, a mikor nyakán a baj. Másrészt azonban az sem szenved kétséget, hogy ez a fegyveres béke vagyonban, pénzben, kincsekben óriási holt tőkét képvisel, a melynek az a baja még, hogy ez óriási tőke rettenetes nagy töredékei vesznek el néhány év alatt, talán néha egynéhány hónap alatt az uj találmányok hatása következtében.

Ha ugyanis valamelyik állam uj és jobb ágyura tesz szert, vagy jobb fegyvermodellt juttat a katonáinak, akkor a szomszéd állam pillanatig sem akar mögötte maradni és hiven utánozza, akár birja a terheket, a melyek ebből származnak, akár nem. Elég utalnunk az esseni világhirű Krupp-gyárra, a melynek közel tizezer mukása és ezeknek négy-ötször annyi hozzátartozója él meg az ágyugyártásból, a fegyveres béke örző szörnyetegeiből, nem szólva arról, hogy maga a Krupp-család többszörös milliomos, egész falvak, vidékek képezik már a tulajdonát.

A rengeteg kiterjedésű gyárban az ágyugyártás minden fázisára külön mühelyek vannak, a hol a gyárnak saját szakmérnökei és hires munkavezetői ellenőrzik a gyártás minden legaprólékosabb mozzanatát. Óriási mennyiségű érczet dolgoznak fel a gyár rettentő nagy kohóiban, a melyeknek hatalmas kéményei állandóan ontják a fekete füstfelhőket. Nincsen állam a világon, a mely ne rendelne valamilyen ágyuszörnyeteget a Krupp-gyárnál.

Ez a gyártelep egyébként érdekes a maga berendezése szempontjából. Vannak iskolái, vannak lelkészei, saját templomai stb. Érdekes, hogy mialatt a lelkész a telep ezer és ezer munkása előtt istentisztelet alkalmával a béke és a szeretet erényei dicsőíti, korán reggel megcsendülnek a gyártelep harangjai, a melyek a munkásokat a gyárba, a munkára szólitják, hogy az emberpusztító szörnyetegeket tovább gyártsák.