Mindenütt szép a tél, de valójában mégis legszebb az északi országokban, különösen Svédországban és Norvégiában. Azt mondhatnók, hogy itt valóságos művészettel aknázzák ki az emberek téli gyönyörüségeit. Sehol a világon nincsenek ugy kifejlődve a téli sportok, mint a skandináv népeknél.

Természetesen a téli játékokat is a tornázás szempontjából kedvelik anynyira a svédek. Mindenféle módját kitalálták már ők annak, hogy mi módon lehet változatossá tenni ezt a téli tornázást, mely megedzi a testet és megvidámítja a lelket. A korcsolyázás ennek az első módja s ebben valamennyi nemzet fiainál ügyesebbek a svédek. Már kora gyermekségükben megszokják a korcsolyán való futkározást a tavak hatalmas jégtábláin s hamarosan korcsolyázó-művészekké válnak.

A korcsolyázásnál sokkal érdekesebb játék a téli ski-sport, a hóczipőkön való futkározás. Szántalpakhoz hasonló hosszu fatalpakat kötnek a lábaikra, azután bámulatos gyorsasággal siklanak tova a hómezőkön. A lágy havon biztosan és gyorsan lehet haladni e hóczipők segítségével, nem sülyed be e „láb-szánkók” alatt.

Időnként nagy ski-versenyeket szoktak rendezni a svédek és a norvégek. Ilyenkor magas hegyekről ereszkednek le a versenyzők s az ügyesebbek még azt is megcselekszik, hogy leugorjanak a magasból és talpra esve, nyilsebesességgel siklanak tovább a hóczipőiken. Roppant nagy utakat lehet megjárni ilyen módon rövid idő alatt. Már a mi hadseregünkben is tanítják a katonákat a ski-sportra s a hegyes vidékeken, különösen Bihar vármegyében évente katonai gyakorlatokat is végeztetnek a hóczipős katonákkal.

Igen érdekes sportjelentet ábrázol az a képünk, a melyiket a legutóbbi stockholmi nagy hóczipő-verseny alkalmával készített a fényképészünk. Volt a versenynek egy szakasza, a melyikben a versenyzők lóval huzatták magukat végig a hóval borított jégen. Mintha csak szánkót huzott volna a ló. Persze, a szánka talpait a versenyző talpára erősített hóczipők pótolták.

A gyorsaságban való ügyeskedés a czélja annak a versenynek is, a melyben egy sebesen futó iramszarvast igyekeznek elérni a korcsolyázók. Ennek a versenynek is bemutatjuk az egyik epizódját. A korcsolyázók szánka formáju alkalmatosságot tolnak maguk előtt és ebbe kapaszkodnak bele, hogy el ne essenek. De még igy is nagy ügyességre van szükségük, mert szédítő gyorsasággal rohannak az iramszarvas után.

Az östersunki lappok maguk is nagyon kedvelik ezt a téli sportot s egész csomó iram-szarvast treníroznak évente s futásra. Az egyik képünkön egy iramszarvas-telepet látunk, a mely egyuttal az északi havas vidék szépségét is szemlélteti. Ez a hely a lappok „verseny-istállója”.
A svédek nagyon kedvelik a téli sportnak ezt a módját is. A szánkóra, mint a hajóra, nagy vitorlát alkalmaznak, hogy a széllel hajtassák. Az egyik képünkön egy ilyen vitorlás szánkót látunk, a melyiken egy férfi ül, meg egy kedves arczu svéd nő fekszik féloldalára dőlve. A kinek nincs ilyen vitorlás szánkója, más módon segít magán: kezébe veszi a vitorlát. Ez a vitorlával való korcsolyázás sportja, a melyet szintén bemutatunk az egyik képünkön.

Évente nagy versenyeket szokat rendezni telenként Svédországban és Norvégiában s ezeket „északi játékok”-nak nevezik.
Ilyenkor a svéd és a norvég királyi családok is megjelennek a versenyben s nagy dijakat tüznek ki a legügyesebb sportemberek megjutalmazására.