II. Lipót belga király holttestét királyhoz illő nagy gyászpompa között temették el. A brüsszeli közönség óriási számban helyezkedett el az utak és utczák mentén, a hol katonák és rendőrök serege vigyázott a rendre.

Ott voltak a temetésen az elhalt király leányai, továbbá Albert, az uj király és az európai udvarok képviselői. Hozzátéve a politikai és társadalmi testületek küldöttségeit, a rengeteg sok katonatisztet, a kiváncsiak százezreit, a nagyszámban kivonult papságot, a melynek élén a mechelni érsek haladt, majdnem másfél óra hosszáig tartott a menet elvonulása, miután ebből az alkalomból közel ötvenezer katonát összpontosítottak Brüsszelben mindenféle fegyvernemből.

A gyászmenet két oldalán mozgó katonai sorfal haladt, magában a menetben pedig szakaszokra osztva lépkedtek az érdekes egyenruházatu belga katonák ezrei. Maga a temetés minden komolyabb inczidens nélkül ment végbe. Albert, az uj belga király, mint említettük, már elfoglalta előde trónját.

Érdekes volt az uj király bevonulása. A belga alkotmány ugyanis a népfenség elismerése jelképéül megköveteli, hogy az uj király lóháton jöjjön a fővárosba, ott a polgármestertől és tanácstól bebocsáttatást kérjen, melyet csak akkor kap meg, ha komoly igéretet tesz a haza, a szabadság és az alkotmány védelmére.

Albert király szintén átesett ezen a czerimónián, mire a polgármester jelképesen átadta a város kulcsait. A király erre belovagolt a főuton s utána a diszkiséret. A nép kitörő örömmel fogadta az uj királyt, a ki letette az esküt az alkotmányra és átvette a tényleges uralmat.

Mint érdekességet felemlítjük, hogy Albert belga király Lipót királynak egész cselédségét és valamennyi hivatalnokát elbocsátotta. Ezek közül az emberek közül egyetlenegyet sem tartott meg szolgálatában.

A városi palota helyreállításáig Albert király ideiglenesen Laekenben fog lakni. A király, a kinek civillistája hárommillió háromszázezer frank, visszautasította a kormánynak azt az ajánlatát, hogy a királyi kastélyokat az állam butoroztassa be.

Albert királynak ebből a magatartásából beavatottak azt a következtetést vonták le, hogy az uj király szakítani akar elődének személyi politikájával, a mely arra volt irányítva, hogy az állam, a köz terhére minél nagyobb vagyont gyüjtsön össze.

Az uj király rendkívül egyszerű életmódot folytat, háztartása nem terjed tul a szükséges igényeken és távol áll attól, hogy költségesnek mondható legyen. A belga nép joggal reméli, hogy uj királyának uralkodása áldáshozó lesz az országra.

Hosszabb időt fog igénybe venni, a míg az elhalt király hagyatéka felett vagy megegyeznek az örökösök, vagy pedig pörrel támadják meg az elhalt király intézkedését. A legnehezebb a dologban, hogy mindenekelőtt tudni kell: miből is áll a király hagyatéka? Egyik hír szerint tizenöt millió, másik szerint kétszáz, sőt ezerötszáz millió frankból. Biztosat még ebben az irányban nem tudnak, ellenben mindegyik örökös, sőt maga Vaughan bárónő is ügyvédre bizta az igényének kiperlését.

Brüsszeli jelentés szerint Vaughan bárónő elhatározta, hogy gyermekeinek jogait minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogja védelmezni. Érdekeinek képviseletével több kiváló belga ügyvédet bizott meg.

Köztudomásu, hogy Lipót király a bárónő idősebbik fiának akarta a belga trónt biztosítani, ez az eset azonban ma már tulhaladott dolog. Lónyayné grófné és Klementin herczegnő állítólag nem fognak lépéseket tenni atyjuk utolsó akaratu intézkedései ellen, mert nem akarják a kellemetlen családi dolgokat évekig huzódó perekben folytonosan ujra föleleveníteni. Ezt mondja egyik hírforrásunk.

Lipót király leányai – hír szerint – nem fognak pörösködni, mert Albert király mindent elkövet, hogy az örökösödési viszálykodást békésen elintézze s hogy mind három herczegnő követelése kielégítést nyerjen.

Arról is szól a hír, hogy szakadatlanul érkeznek Lujza herczegnő hitelezői Brüsszelbe. A herczegnő képviselői meg fogják vizsgálni a követeléseket és a bíróság által helyes mértékükre fogják leszállíttatni. A herczegnő köteles része nem lesz elég, hogy az összes követeléseket kielégítse. Ezek a hírek egyébként olyanok, amelyek a hirtelenség bélyegét viselik magukon.

Most folynak egyébként a leltározási munkák, a melyekben a két Goffinet báró, az elhalt király udvari titkárai igen fontos szerepet játszanak. Ők ugyanis a végrendelet végrehajtói, ők tudták, mi a hagyaték, mi nem. Ettől függ tehát, hogy miképpen sikerül a hagyaték békés lebonyolítása, vagyis meg fognak-e elégedni az örökösök azzal, a mit kapnak?