A régi időkben tulajdonképeni üstökösbabonáról szó sem lehet. Hiszen a mikor még nem ismerték ezeknek az égitesteknek kozmikus eredetét s egyáltalában az egész világegyetem mibenlétéről téves felfogások uralkodtak, az emberi képzelődésnek tág tere nyílott s mindenki kénye – kedve szerint nyilatkozhatott róluk.

Ma azonban, a mikor az üstökösök kiléptek a mesék országából és a valóságok világában tudományos vizsgálatok tárgyául szolgálnak, joggal csodálkozhatunk a tévhitek változatosságán és az indokolatlan rémület gyors elterjedésén. E jelenség lélektani okait keresve, másra,mint a természettudományi iskolázatlanságra nem is gondolhatunk.

Bizonysága ennek, hogy míg a Halley-féle üstökös előre jelzett érkezte sokakat nyugtalansággal tölt el, addig a január 17-én Johannisburgban felfedezett üstököst nemcsak kiváncsisággal, hanem érthető lelki gyönyörűséggel szemlélik, mert erről nem rendelkezvén pozitivus megfigyelési adatokkal, a félműveltség balga magyarázatai tisztánlátásunkat meg nem zavarhatták.

A történelem által felsorolt üstökösök váratlanul feltűnt égi jelenségek voltak, mert ha hirdették is megjelenésüket, azt általában valami rendkívüli eseménynyel hozták kapcsolatba. Valamennyi között a legnevezetesebb a Halley-féle, mert Newton gravitácziós törvényei alapján nevének viselője róla mutatta ki először kozmikus eredetét. A XVIII. század ez örökké emlékezetes felfedezése után több mint száz évig, egyéb segédeszközök hiányában a csillagászok az üstökösök pályaszámitásain túl alig jutottak.

A Halley-féle üstökös mostani megjelenésekor, ez évi április 20-ikán lesz napközelben s mint a mellékelt ábrából látható, május második felében pedig földközelben. Április végén a kora hajnali órákban már szabad szemmel is láthatjuk, de sajnos csak rövid ideig, mert folyton közeledve Földünkhöz, a Nap elé kerül, tehát csak a nappali órákban fog a horizont felett tartózkodni. Juniusban azonban a Nap teljes megkerülése után az alkonyfényben újból feltűnik, azonban ismét csak rövid időre, hogy azután tőlünk nagy gyorsasággal távolodva a világegyetem térségein emberölrőnél hosszabb időre eltűnjék.

A transzvaali 1910 A (a mostani) üstökös pályaelemei mamég ismeretlenek. Eddig mindössze annyit tudunk róla, hogy januárius 17-én volt napközelben, azóta pedig csökkenő sebességgel a Naptól éjszakkeleti irányban távolodik. A mellékelt csillag.tárkép szerint mostanában a Pegasus csillagképében tartózkodik.

Az üstökösök legnagyobb része parabolikus pályán mozog, közel 42 km. másodperczenkénti sebességgel. Azok az üstökösök, a melyeknek a sebessége ennél kisebb – mint például a Halley-féléé is - elliptikus pályán mozognak, mert a Nap vonzóerejét leküzdeni nem birják s kénytelenek ennélfogva ismét visszatérni. Vajjon ez az uj üstökös is visszajön-e, ma még nem tudjuk, ezt a mostan folyó megfigyelések döntik majd el.

Alakjukat illetőleg z üstökösök két részből állnak, u. .m. akerek, néha több részre osztott magból és a csóvából, a mely viszont lehet egyenes vagy ivelt, homogén vagy sávos és legyezőszerüen kiterjedt. A csóva kivétel nélkül a Naptól elfordult, ezért látjuk ezt a mostani üstököst is magjával a már lenyugodott Nap felé hajolva, míg a csóva a zenit felé tart. Eleinte kis ködfoltoknak látszanak s csak a Nap felé közeledve kezd a csóva kialakulni.

A legfontosabb kérdés, a mire laikusaink a legkiváncsibbak, az, vajjon az üstökösök miféle anyagból állanak s mi történik ezzel a csóva képződése közben. E tekintetben sem tudunk ma még igen sokat, hiszen a mióta a fotografálás és a spektrálanalízis tudománya a rendelkezésünkre áll, aránylag igen kevés üstököst volt módunkban megfigyelni. Csak gyanitjuk, hogy a Halley-féle üstökös is, úgy mint a többi, kezdetben majd folytonos, tehát szilárd anyag jelenlétére valló szinképet ad. Hogy azonban tényleg a meteorok kisebb-nagyobb tömegéből áll-e, az még nyilt kérdés.

A világegyetem térségeiben uralkodó alacsony hőmérséklet folytán minden anyag szilárd halmazállapotú, de a mi hőmérsékleti viszonyaink közepette ugyanazok légneműek vagy cseppfolyósak is lehetnek. Ha mármost ezt a feltevést alapul alfogadjuk, akkor az üstökösökben a következő folyamat mehet végbe:

A mint az a Naphoz közeledik, akkor szilárd alkatrészei megolvadnak, majd izzó gőz- és gázállapotba kerülnek. A tulajdonképemi mag körül tehát legburok keletkezik, a mely a Nap fokozódó hatása alatt mind jobban és jobban elnyúlik. Képződik a Naptól elfordult önvilágító, tehát már nem szilárd halmazállapotú csóva.

Meg kell említenünk, hogy a csóva önvilágitó képességét elektromos hatásokban keresik és Arrhenius hipotezise szerint a Napból minden irányban kiáramló negativ elektromos töltésű apró testecskék az üstököst érve, gáznemü anyagát világitóvá teszik; a Napnak taszitó ereje azután ezeket a csóvaképződés irányában tovább löki.

Az eddigi tudományos vizsgálatok szerint tehát az üstökösök nem is oly félelmetes természetü égi jelenségek s ha tényleg azok lennének, akkor a tudós kutatók szfalaksza alig őrizhetné meg nyugodtságát és hidegvérét, lévén annyi üstökös az égen, a mennyi épen tetszik.

Dr. Massány Ernő