Az egyik gyűjteményes kiállítás, melyet a Nemzeti Szalon téli tárlata bemutat, Adrian és Marianna Stokes gyűjteménye, elsősorban nem művészeti czélokat szolgál. Eszköze akar lenni annak az annyira megszokott, lelkesedéssel teljes hála lerovásnak, melylyel fajunk a hatalmas nyugat mindazon fiait környezi; kik néha-néha elvetődnek hozzánk hazánk szépségeit, népünk sajátságait újra és újra felfedezni, honfitársaik előtt ismertetni.

Stokes és neje több izben jártak minálunk. Itt festett képeiből 1907-ben Londonban is rendeztek kiállítást; egy pillanatra tudomást szerzett ismét az angol sajtó a mi létezésünkről; sőt egy publiczista, A. G. Black, rájuk bizta Magyarországról irandó művének illusztrálását. A hála lerováson túl azonban nem sok czélt szolgál képeiknek kiállítása, nem művészeti esemény, mert művészi szempontból kevés a mondanivalójuk.

Hiába magasztalja tudásukat lelkes szavakkal a katalógus előszava, kiállított képeik nem győznek meg. A kiállítók egyike sem kiváló festő, azok otthon maradnak a maguk szervesen átélt, átérzett életében s nem járnak idegenbe ethnographiai benyomásokért.