Öreg dajkánk mesét mondott gyermekkorunkban nagy Tündérországról, a hol olyan nagy békesség, hogy még a macskának is az egerek a játszótársai.

E békességes életet csakugyan nem jellemezhette volna jobban a mese semmivel, mint a macskának az egerekkel való barátkozásával. Hiszen tudjuk, hogy milyen rettenetes ellensége az egereknek a macska. Örökké leselkedik rájuk pinczéban, padláson, udvaron, meg mindenütt. Ha azután ráakad valamelyikre, előbb sunyi módon, óvatosan követi, lesi, majd hirtelen ráugrik. Előbb játszik vele; elereszti, majd ismét megfogja, azután pofozni kezdi és csak nem sokára öli meg, hogy jóízüen felfalhassa.

Nemcsak az egereknek, hanem a madaraknak is réme a macska. Nagyon kedveli a madár puha husát is. Mint mondottuk nem így van ez nagy Tündérországban! De mi történt most? Tündérországból hozott talán macskát egy berlini artista, hogy megmutassa: milyen békességben élhet a macska még az egerekkel, sőt a madarakkal is?

Nem onnan hozta ugyan a macskáját, de éppen olyan macska ez mégis, mintha a mesékből került volna elő: a legnagyobb békességben él az egerekkel és a puhahusu madarakkal. Hosszas fáradozással annyira megszelídítette a macskáját, ez az artista, hogy bátran rábízhatja az egereit és a madarait.

Most Berlinben mutogatja ezt a csodamacskát, amely e képünkön látható. Berlini fényképészünk lefotografálta, a mint éppen békességben üldögél a körülötte játszó egerek és madarak között.