A jövő nagy háboruja immár előreveti az árnyékát. Másként fogják a népek megvivni a nagy harczaikat és az egyéni bátorság érvényesülésének köre hovatovább meg fog szükülni. Ítéletet mondani arról, vajjon a jövő háboruja „humánus” lesz-e, vagy pedig épp oly véres, mint általában a háboruk? ma még nehéz. De annyit előre is meg lehet jósolni, hogy a háboruk ezentul sem lesznek gyermekjátékok, daczára a vörös-keresztnek és a modernségnek, a harcztéren le-leomlanak azok a korlátok, amelyeket a felebarátság emelt, elmarad az irgalom, a kegyelem és állattá aljasul a huszonegyedik század embere, épp ugy, mint a mily vad állati módon harczoltak Tamerlan hordái.

Ezentul is le fogják kaszabolni a nyakakról a fejeket, keresztül nyársalják egymást az emberek, mint a gyermek a tücsköt, a különbség csak az lesz, hogy a hadakozás, a kitervelt tömeggyilkolás módszerei és eszközei szenvednek változást. A népek vágóhidjain ezentul sem fogják az emberek óvni, poharakkal egymás egészségét felköszönteni, hanem agyarkodni fognak kölcsönösen egymás életére. Kétségtelen azonban, hogy óriási változáson megy keresztül „a háboruskodás művészete”, elannyira, hogy őseink ugyancsak elbámulának, ha siri álmukból felébredve, tanui lehetnének egy „modern” és lehetőleg „humánusan” megvivott háborunak.

Ágyuk, fegyverek, gépfegyverek, szárazföldi aknák, ostromágyuk sokféle és borzalmat keltő változatai tárulnak elibük. Azok a háboruk, a mikor két-háromszáz ágyu feleselt régente egymásnak, messze elmaradnak a jövő harcza előtt, a mikor a levegő tele lesz kattogással, berregéssel és egyre-másra hullanak alá egy, két, háromezer méter magasságból a robbanó, mindent pusztitó bombák. Irtózat, rémület lesz a jövő háboruja épp azért, mert az ezutáni harczok félelmetességét az fogja fokozni, hogy az ellenfelek még csak nem is sejtik (vagy legalább is nem szabad sejteniök), hogy honnan, merről éri a támadás, honnan esik közéje a pusztitó bomba, gránát, hol leselkedik a tömeges halál, a borzalmas pusztulás.

Ma már körülbelül a laikus is, a ki tehát a háborut „szakszerüen” nem érti, tudhatja, hogy a repülőgépnek, meg a kormányozható léghajónak feltételenül fontos szerepe lesz a jövő nagy háboruban. Nemcsak a hirszerzés, a terület átvizsgálása és az ellenség felfedezése szempontjából, hanem abból az okból is, mert a repülőgépek és kormányozható léghajók aktiv módon fognak beavatkozni a harcz menetébe és talán nem mondunk ujat azzal, ha azt állitjuk, hogy a jövőben a háboru sorsát nem is annyira a sikföldön, hanem a levegőben, vagy legalább is a levegőből fogják elintézni. Léghajók, repülőgépek fogják szelni a levegőt, felszerelve halálthozó lövegekkel, robbanó és gyujtó anyagokkal.

Természetes, hogy a támadás ujszerüségével kapcsolatban megszületett máris a védekezés uj módszere is. Vagyis: a mely pillanatban komolyan szó lehetett arról, hogy repülőgépek és léghajók avatkoznak be a harczba, ugyanakkor kieszelték a repülőgépet és léghajókat üldöző részben fix, részben automobilra alkalmazott ágyukat. Ezt az eshetőséget, ezt a lehetőséget olvasóinknak képben mutatjuk be, megjegyezvén, hogy máris mindenfelé komoly harczi próbák folynak, hogy vajjon miként lehet támadni a levegőből és miként védekeznének a földről?