A nagy városok, sőt még a kisebbek is, fejlődésüknek és terjeszkedésüknek irányát illetőleg: kettős törvényt követnek. Egyrészt a viz folyásával ellentétes irányban, másrészt meg nyugoti irányban terjeszkednek. Majdnem minden nagy városnál ezt tapasztaljuk, ha csak mesterséges behatás meg nem másítja a fejlődést.

A kettős törvényszerűségnek megvan a magyarázata.

A mikor a folyó a városba ér, tisztább a vize, mint mikor onnan kijön. Belé ömlenek rendesen a csatornák, s magába szedi a város összes szennyvizeit. A ki tehát a város alsó (vizfolyás irányában levő) végén épít, az a piszkos viz mentén épít. A ki ellenben a vizfolyással ellentétes irányban építi házát, az a tisztább, a város által még be nem szennyezett vizet kapja.

A város nyugoti iránya felé pedig azért igyekeznek építeni az emberek, mert az éjszaki földgömb mérsékelt égöve alatt az uralkodó szélirány a nyugoti. Ez a szél tiszta levegőt hoz azok számára, a kik a város nyugoti szélét lakják, ellenben a város füstjét, porát viszi a város ellenkező széle felé.

Budapest azonban nem úgy terjeszkedik, mint a többi városok.
A Duna folyásával szemben, vagyis Új-Pest irányában sok ideig nem tudott fejlődni, mert útban állottak a gyárak és a nagy malmok. A mi azokon túl volt, az el volt szigetelve a várostól. Most is lassú abban az irányban a fejlődés, mert a gyárak füstje következtében tisztátalan a levegő.

Nyugoti irányt sem követ a város terjeszkedése, mert útban vannak a hegyek.
A legtermészetesebb az lett volna, ha Ó-Buda felé nyomul a város. Csakhogy palotákat, szép négy emeletes bérházakat nem szeret senki földszintes viskók szomszédságában építeni. Ime például a város kellő közepén, a Szerb-utczában, vagy a Bástya-utczában nem emelkednek még az új fővárosi törvény hatása alatt sem fényes paloták, pedig harmincz esztendős adómentességet kapnának, mert az ottani éktelen piszkos viskók szomszédságában nem akar lakni senki.