A mikor Robley D. Evans ellentengernagy 1908. deczember 16-án elindult hatalmas hajóhadával utjára, „Connecticut” nevű vezérhajóján már fel volt szerelve az első telefonközpont, amelynek az volt a feladata, hogy a sik tengern egymástól bizonyos távolságban haladó hadihajók közt telefonösszeköttetést létesitsen. A drótnélküli telefon e rendszerének feltalálója: Dr. Lee de Forest. Ez a találmány, a melynek segélyével öt-husz tengeri mértföldnyi távolságra üzenetet lehet váltani, vagy parancsot közvetiteni, hadászati szempontból határozottan nagy jelentőségü.

A drótnélküli telefonállomás berendezése nagyjából a következő: Jobbkéz felől van a felfogó, vagyis a vevő készülék, az ugynevezett: „audion”, balkéz felől a küldő vagy az adó készülék a mikrofonnal és a rendes hangtölcsérrel. Középütt van egy Morse-billentő, a melynek segélyével, a mikrofon kikapcsolása után, épp ugy, mint a rendes drótnélküli távirókészüléknél, Morse-féle távirójeleket lehet továbbitani. E billentő segélyével a konvenczionális hivőjeleket továbbithatjuk a hajóról, hogy ezáltal figyelmeztessük a másik hajó készüléke mellett ülő egyént.

Tudományos szempontból itélve, nem lehetetlen, hogy e készülékek megfelelő javitása és tökéletesbitése után az Atlanti-óczeánon át szóbeli üzeneteket válthatunk.
Lee de Forest legalább teljes bizonyossággal kész találmányának jövőjében és azt állitja, hogy ha a hangot sikerül majd valaha olyan távolságra továbbítani, mint a távirójeleket, a radiotelefon legott kiszoritja a radiotelegráfot.

A franczia kormány még a mult évben megengedte a jeles feltalálónak, hogy az Eiffel-torony csucsán levő katonai drótnélküli táviróállomásról kisérleteket folytathasson, miként lehetne közvetlen telefonösszeköttetést létesiteni a newyorki drótnélküli telefonállomással. E czélból már megállapodás jött létre a newyorki „Metropolitan Life Assurance Company” és a franczia kormány közt, mely társaság épületének 650 láb magas tornyán antennát állitanak föl.
Forest tehát egyenesen Marconi sikereire vágyik.

Hogyha azonban a hireknek hinni lehet, Quirino Majoranna tanár, a római posta-távirda és telefonkisérletező-intézet igazgatója sikeresen kelt versenyre Lee de Forest mérnökkel, a mennyiben sikerült volna drótnélküli telefon-összeköttetést létesiteni a római és a szicziliai kisérletező állomás közt, sőt a saját találmányu készüléke segitségével, a mely egy hatalmas elektromotorral volt összeköttetésben, sikerült beszélgetést folytania a londoni Post Office állomásával. Legkülönösebb e találmányának az a sajátsága, hogy a vevő állomás két-három méter magas antennája is megfelelt a czélnak.

Nagy haladást jelentett e téren Poulsen Valdemán dán fizikus generátora, melynek segélyével erős és folytonos villamos hullámokat lehet küldeni egyik állomástól a másikra. A Poulsen-féle generátor igénybevételével, Majorana tanár csakugyan bámulatos eredményeket ért el.
Azóta ezek a kisérletek odafejlődtek, hogy a Monte Mario állomásról beszélgetést folytathattak a Maddalena-sziget állomásával, a mi 300 kilométer távolságot jelent, sőt később sikerült összköttetést létesiteni az 500 kilométeres távolságra fekvő trapani-i állomással.