A Kisfaludy-Társaság Shakespeare-bizottsága a maga utolsó matinée-ját soirée-vé változtatta át és előadatta az Országos Szinművészeti Akadémia növendékeivel Shakespeara „Vihar”-ját, még pedig Shakespeare-korabeli szinpadi berendezéssel (Hevesi Sándor dr. vezetése és rendezése mellett), díszlet nélkül, felvonásköz nélkül, egyhuzamban, másfél órai tartammal.

E sorok irója az előadás előtt húsz percznyi előadást tartott ennek a berendezésnek a mivoltáról és magáról a darabról. A hozzáértők nézete szerint ez a kisérlet annyira sikerült, hogy valószinűleg folytatása lesz. A közönség nagyon érdeklődött az ügy iránt, minden jegyet elkapkodott úgy, hogy az előadást szombaton (23-ikán) ismételnünk kellett.

Nehányunk nézete szerint kitűnt, hogy bizonyos darabjait Shakespearenek voltakép csak így lehet játszani. A jelenetek szünet nélkül való egymásra következése oly titkait tárja föl a Shakespeare-féle kompozicziónak, melyekre eddig alig gondoltunk, melyek eddig merőben ismeretlen hatásokat tettek.

Például: A vihar első jelenete nagy vihar. A mai szinpad nagyszerűen csinálja a vihart, minden rendben van. A viharnak vége. A függöny összecsapódik. A szinház emberei lázasan dolgoznak, hogy új szintért alkossanak. Nagy szünet. Végre a függöny széjjel lebben. Miranda és Prospero állnak előttünk és Miranda fájdalommal eltelve sopánkodik a tönkrement hajón, az elpusztult embereken.

Semmi hatás! Hol van már az a vihar! Ellenben a Shakespearei szinpadon: Még dörg a vihar és máris előttünk van Prospero és Miranda. A két jelent a legkisebb szünet nélkül egymásba kapcsolódik, a mint kell is. Egyéb ilyen: Az egész darab három szálból szövődik. Prospero sorsa az egyik; ide tartozik Miranda és Ferdinánd szerelme.

Ez az érzelmes, fenséges, poetikus szál. Aztán van a komikus intermezzo: a clownok szerepe, a melybe Kaliban alakja szövődik, mint Arielé az előbbibe. Végül a nápolyi és milanói urak része. Mindegyik alkatrésznek megvan a maga hangulati értéke, a maga szinezete.

De a költő tekintettel van a szinek összetételére, valeur-jére, a kontraszthatásokra. Ezt a realisztikus szinpad alig tudja sejtetni, mig a primitiv szinpad ebben a legraffináltabb. Így történhetett, hogy szininövendékek (kik közt különben nehány igen tehetséges van) oly hatással adták elő ezt a darabot, melyért nagy szinházak is megirigyelhetik. Esetleg követni is fogják ezt a példát. Hiszem, hogy kedvet kaptak rá.

Alexander Bernát