Gróf Széchenyi István és múzsája

1910 | Április

A XIX. század első negyedének tespedésével szemben az 1825-iki országgyűlés fordulópontot jelez történetünkben, mert ez időtől fogva a dermedésből feléledt magyarságot a haladás vágya fogta el. Ezt a fordulatot gróf Széchenyi István fellépésének köszönhetjük. Széchenyi maga mondja, hogy ez időben a magyar nemzetiség felvirágoztatása, a hungarizmus, továbbá a szétszórt magyar erők egységesítése, a konczentráczió volt a czélja.

Ezt a lóversenyekkel és a kaszinóval, azt az Akadémia alapításával mozdította elő, de azzal is, hogy eszméit írásban is terjesztette 1828-ban Lovakrul és 1830-ban Hitel czimü műveivel. Hitel czimű munkájában a nemzet elé tárta, hogy hátramaradásának okai az előítéletek, az egyetértés és hitel hiánya, ősi birtokrendszerünk, a limitáczió, robot és dézsma; kifejtette, miért nincs kereskedelmünk; kimutatta, hogy előbbrehaladásunk első feltétele kifejlődése, a mi azonban lehetetlen konczentráczió nélkül.

Hátramaradásunknak magunk vagyunk okai s ha az ország nagyjai és birtokosai egyesülnek, felemelkedhetik honunk, de a haladásban ne tekintsük a multat, hanem a jövőt s akkor Magyarország nem volt; hanem lesz. A Hitel elterjedését mutatja az a körülmény, hogy kinyomatása évében három kiadásban jelent meg, hatását pedig meglátjuk a magyar költészeten, a mely ez időtől tér el a mult dicsőítésétől és tekint mind nagyobb bizalommal a jelenre és jövőre.

De a könyv hatását a nyomában keletkezett irodalom is mutatja. Gróf Dessewffy József volt az első, Széchenyi már 1824-ben mély szerelemre lobbant gróf Zichy Károlyné iránt s szerelme az l825-iki országgyűlésen való tartózkodása közben valósággal szenvedélylyé vált benne. Már 1825 október végén e kijelentését olvashatjuk: „A mióta önt ismerem, másért nem tudok szerelmet érezni és én szerencsémet, boldogságomat az erény nehéz, de nemes útján fogom keresni.

Ön már eddig jobb emberré tett. Oh, bár csak egyszer honfi- és embertársaimnak igaz szolgálatot tehetnék...az ön műve volna.” Néhány hónappal később még megjegyzi, hogy e nő lehet az oka, hogy egy egész nép regeneráltassék, ő az Amphitrite, ki a sasnak inni ád. Szerelmének hatása alatt gyakran feljegyzi, hogy életét hazájának szenteli s így teszi, magát e nő szerelmére érdemesnek.

Ezt a szerelmet ismerve, megértjük, miért készíttette Széchenyi az Akadémia számára a czímert olyannak, a milyennek mi ismerjük. Egy nő magasra tartja kelyhét az odaröpülő sasnak. Kétszeres allegoria ez. Az egyik szerint a művelődés és erkölcs istennője a magasb emberiesedés csészéjét nyújtja a sas képében ábrázolt régi nemzetnek, a másik szerint a nő gróf Seilern Cresczenczia, a ki a sasnak jelképezett Széchenyit az erény és a magasb emberesedés útjára viszi; ő az Amphitríté, a ki a sasnak inni ád.

Ő az, a ki Széchenyi előtt állott, midőn Hitel czímű művét „Honunk szebblelkű aszszonyinak” ajánlotta, a kik „az erény, nemzetiség védangyalai” s a kik „egekbe emelik a port és hallhatatlanságra a halandót”. Hitel czímű művének német fordítását meg is küldötte neki, hogy lássa, mit tett vele. S e nő finom lélekkel bírálta meg a müvet s a többek között ily szavakkal sarkalta Széchenyit további munkára: „Fejezze be a nagy művet, a Gondviselés önt magasabbra emelte mint millió más embert, használja jóra képességeit.

Hazánk ön által viruljon fel, igen, ön egyesítse a kedélyekei egy hasznos reformáczióra. Én segíteni akarok önnek és érdemeket akarok szerezni a hon körül, ez az a szövétség; a melyet önnel kötni akarok, a míg élek s ezt elérni mindenesetre a legszebb jutalom volna. Akkor a késő utókor önt hálávál fogja dicsőíteni és így fog egykor önről mesélni: A XIX. század elején egy igaz hazafi tért hazájába, és halhatatlanná tette magát honfitársaiért való önkénytes feláldozásával; a haza atyjának nevezték, a tudományok előmozdítójának, és stb. stb. sok minden feltalálójának.

Sok tudással és szent házasságtól áthatva ezt, ezt, ezt tette. A legnehezebbre vállalkozott, egy ország reformácziójára és sok akadály mellett, mindenkitől félreismerve, csak egy baráttót segítve, kitartással elérte czélját... Így beszéljenek egykor önről, emlékezete éljen tovább minden derék ember ember szivében.

Szövetségük tiszta volt és eszményi s a nő gróf Zichy Károly halála halála után 1836-ban Széchenyi hitvese lett. A Széchenyi-muzeum egy igen becses papírlapot őriz. Gróf Zichy Károlyné 1829 május 30-ikán Széchenyinek hozzá irt leveleit elégetve, a hamut e lapra pecsételte le s e szavakat irta a pecsét alá: „Nagy küzdelmen mentem át s győztem. A legnagyobb jutalom jutott osztályrészül nékem egy nagy tettért: lelkem nyugodtabb lett s ő változatlanul drága maradt nékem.”

Most, Széchenyi halálának évfordulóján igazságos dolog, hogy kiemeljük: gróf Seilern Cresczencziának is van része abban, hogy Széchenyi életét hazájának szentelte s megérdemli azért, hogy helyet foglaljon a magyar nők pantheonjában.

Viszota Gyula.