A Városliget belsejében van egy egyszerű, Fuit felirású sírkő, melynek odakerüléséről sokáig igen sokféle verzió keringett.

Az ötvenes években ugy tudták, hogy egy meghasonlott, szerelmi csalódásból életunttá vált magyar költő hamvai porladnak az egyszerű síremlék alatt, de ugyancsak ebben az időben azt is tudták, s ez a mende-monda a Bulyovszky Gyula sejtései révén terjedt el, hogy egy magyar főúr és egy csodaszép magyar grófkisasszony ideális vonzalmának kettészakadását jelenti a mulandóságot hirdető sírkő, mely alatt az öngyilkos magyar főúr nyugodott volna.

Sem ez, sem az nem volt persze hiteles tény, de az emberek fantáziáját eléggé csiklandozta és ilyen romantikus magyarázattal kielégítette. A mult század nyolczvanas évei végén nem is tudott senki pozitiv valóságot a titokzatos sírkőről, a míg Schmall Lajos fővárosi nyugalmazott levéltáros régi okiratokból és tanácsi jegyzőkönyvekből ki nem derítette az igazságot.

Ekkor kitudódott, hogy sem meghasonlott költő, sem öngyilkos főúr nem volt a sír lakója, hanem egy Horváth Jakab nevű pesti ügyvéd, Grassalkovich herczeg jószágigazgatója, egy bölcselkedésre hajlandó, kissé különcz, de egyébként tekintélyes és köztiszteletben álló pesti polgár. A fővárosi levéltárban Rel. 5982. szám alatt felvett és 2624. számú egykori okiratokból aztán megtudunk még néhány érdekes részletet, melyek a ligeti sírkő titokzatosságát még jobban eloszlatják.

Horváth Jakab 1809 augusztus havában halt el és végrendeletében 700 forintot hagyott Pest városának oly kikötéssel, hogy a Városliget, akkor „Ökördülő”, majd „ Batthyány erdő” néven ismert terület belsejében temettesse el és sírhelyét „Fuit” feliratu sírkővel jelölje meg.

Ma is meglevő jegyzékek szerint a sírhelyet téglával falazták ki és Zitterbarth Mátyás kőművesmester 190 forintot kapott munkájáért, a sírkövet Okenfusz János 150 forintért készítette s a 700 forintból még fenmaradt 360 forint a városi pénztárba került. Azóta, vagyis százéve békésen porladozik az örök vidámság helyén a Fuit lakója.