Aurenheimer Raoul, osztrák iró, háromfelvonásos vigjátéka az új évad első bemutatója sem jellemének komikus indulataival, sem kaczagtató újszerű helyezteivel nem kiván hatást kelteni. A szatira ostorát sem akarja suhogtatni, egyáltalán óvakodik bármily nagyobb izgalom keltésétől. Csak bécsi kedélyességre törekszik, olyan nyugodt polgári jóhangulatra, a milyen „Blümchen” kávésasztal mellett, német asszonyok körében támadhat, midőn apró-cseprő házidolgokról trécselnek.

Aurenheimer tudja, mi kell a rendezett viszonyok közt éldegélő német polgári családoknak s tudja, hogy „nur gemütlich” jelszóval mily kelendőséget biztosít művének mindenütt, a hol német anyák és atyák, valamint eladó leányok vannak. Okos vállalkozó lévén, azt is tudja, hogy a szabad szellemű „bohémek” tetszéséről sem szabad megfeledkeznie s a konvenczionális házi erények leirásába a konvencziók elleni apró csipkedéseket is kell kevernie. Így egyaránt elégíti ki úgy a derék filisztereket, mint azok ellenlábasait.

A polgári elemet e vigjátékban egy jómódú bécsi család képviseli, a melynek a szülőkön, a nagybácsikon és néniken kívül két eladó leánya van. A bohém-világ szabadabb szellemének feltüntetésére még két fiatal ember szerepel: egy jó állásban levő zeneszerző és egy szintén rendezett viszonyok közt élő író.

Természetes, hogy a két bohém szerelmes a két polgárleányba s ép oly természetes, hogy a vigjáték végén a két pár boldog házasságot köt. Nincs is a szerelmes fiatalok közt szót érdemélő akadály. Hiszen a módos polgári család kissé bohémes hajlamú; a bohémek meg kissé polgárias erkölcsűek. Anyagi nehézségek nem merülnek fel, hiszen úgy a zeneszerző, mint az iró jóllétet tud biztosítani nejének. Akár mindjárt a vigjáték elején kelhetnének egybe!

De némi bajt okoz a mátkaság állapota. Az egyik vőlegény kellemetlenül érzi a vőlegényi időszak sok kicsinyes czeremóniáját. Látogatásokat kell tennie, gratulácziókat fogadnia, szülők, rokonok háborgatják szerelmi édelgéseiben.

Lakáskeresés, bútorválasztás, életbiztosítás stb., élvezhetetlenné teszi a vőlegényi állapotot. A házasélet prózájába még csak beletörődnék a művész-lélek, de a vőlegénység prózája kedvét szegi. Ezt érzi a másik szerelmes bohém is, az iró, a ki czeremóniák nélkül, „szabad házasságot” szeretne kötni a szive választottjával.

A mátkaság kényelmetlenségeiről való irtózás lenne tehát a szerelmesek közti akadály, a mű tulajdonképeni motivuma. De hát mindjárt látjuk, hogy ez az akadály könnyen legyőzhető s akik már egyszer beleharaptak a horogba s nősülni hajlandók, e kis kellemetlenség miatt nem fognak meghátrálni. A vígjáték-irónak tehát szüksége van egy más motivumra is s csakhamar ez is adódik.

A zeneszerzőnek volt egy grizettje, a kivel „Kleines Verhältniss”-t folytatott, ezt megtudja most menyasszonya s visszaadja neki a gyűrűt. De magától értetődik, hogy a derék polgárlány ezt csakhamar megbánja s a szerelmesek ismét kibékülnek. A grizettbe bele lehet nyugodni, a mátkaság kellemetlenségeibe azonban nem. Már csak ilyen a német vígjáték polgári erkölcse.

S mivel a mátkaság formaságai tűrhetetlenek, a mű végén paktum jön létre. A mátkapár minden formaság nélkül kel egybe s a családi alkalmatlankodások elől Berlinbe szökik. Ugyanígy jár el a másik pár is. A bohémszellem is győzött, nem kell a mátkaság sok kényelmetlenségét tűrnie. A polgári erkölcs is győzött, mert a két bohém aláveti magát a házasságkötés formaságának.

Marad a lélekemelő tanulság, hogy a szülők, nénik és bácsik ne alkalmatlankodjanak sokat a sezrelmeseknek; a szerelmesek pedig ne sajnálják a fáradságot, a mit az anyakönyvvezetőhöz való séta okoz. S még egy másik tanulság is marad: a leány ne vegye rosz néven a vőlegény grizettjét, - hisz az ilyesmi bevett polgári szokás, - már a vőlegény az más, az rosz néven veheti a mátkaság apró kellemetlenségeit.

A művet jókedvvel játszották a szinház tagjai. Csillag Teréz mint mama, igazán megnyerő, vonzó egyéniség volt s a mátkaságot elviselhetővé tette Dezsőnek. Mellette Helvey Laura, Váradi Aranka és Odry arattak sikert. Nádai Pál fordítása teljes elismerést érdemel.

Palányi Lajos