Mennyi hasznot hozhat a paprikatermelés?

1909 | Szeptember

Az Országos Gazdasági Egyesület növénytermelési szakosztályában Révész István budapesti kertészeti tanintézeti tanár érdekes előadást tartott az élelmiszerek jutányosabb termesztéséről. E fontos előadásból mi is bemutatjuk az alábbi részletet, mely különösen megérdemli a gazdák figyelmét.

Mindegyikünk mondja, hogy édes hazánk Európa legtermékenyebb földjén fekszik, talaja bőven és jól terem és változatos termesztést enged, a minőt más föld alig; tehát a legkülönfélébb körülmények között is a megélhetésre bőséges alkalmat nyújt, csak bele kell nyulnunk a természet ezen kincses kamrájába, azt és annyit szedhetünk abból, a mennyit akarunk, mert igazat kell adnunk annak az írónak, a ki édes hazánkat tejjel-mézzel folyó Kánaánnak nevezte, mert olyan bőven ontja áldását, hogy akár saját zsirunkba fulladhatnánk, ha a szomszédos népek élelmessége nem hárítaná el rólunk ezt a veszélyt és el nem venné tőlünk földünk adományát iparczikkért meg sok minden másért.

Ők gazdagodnak ebből, a mit nekünk juttatott a Mindenható.
Ma már, sajnos, annyira vagyunk, hogy saját véreink nem tudnak megélni, kivándorolnak Amerikába, idegen nemzetek fiai jönnek hozzánk és már-már kardcsapás nélkül foglalják el a drága hazát. Kihuzzák alólunk a gyékényt! Kincset nyújt ez a föld, csak a módját értsük, miként vegyük azt ki, bőséges áldást szór a verőfényes napsugár is, de értenünk kell annak a módját, miként fordítsuk ezt hasznunkra és tegyük élvezhető testté.

Már a mikor az ujabb idők vívmányaként leeresztettük az ekevasat 8-10 cm.-ről 18-20 cm.-re és a természettudományok fejlődésével meg tudtuk magyarázni az életjelenségeket, megismertük a növények életfeltételeit, ennek alapján czélszerű vetésforgót állapítottunk meg, úgyszólván megdupláztuk ezzel a termésátlagot és a míg ezelőtt pár évtizeddel buzából 4-5 métermázsa volt a termésátlag, addig ma már a jobb termelők termésátlaga közeljár a holdankénti 10 métermázsához.

Koránt sincs azonban ezzel még a termesztés határa elérve; terjeszkedhetünk és haladhatunk a belterjesség felé, mert még igen messze vagyunk attól, a mit magas belterjességű termesztésnek mondhatunk. Tíz métermázsa búza átlagtermesztéssel holdanként a mai magas búza-árak mellett és közel 100 korona termesztési költséggel mintegy 200 korona értéket veszünk a termőföldtől és ilyen jövedelmezőség mellett hajlandók vagyunk már a termesztés netovábbját látni s szinte hihetetlennek fog tetszeni, ha azt mondom, hogy egy kataszteri holdról éves átlagban 1500-2000 korona értékű termést is vehetünk, természetesen megfelelő termesztési költség arányában.

Sőt még ez a magas földjáradék nem is a végső határ, hisz dr. Lucas „Der Gemüsebau” czímű munkájában 1905. évi 6-ik kiadás 3-ik lapon még nem is igen magas jövedelemnek mondja, ha egy kat. hold 2500-3000 koronát jövedelmez.

Bővebb tájékozás végett bemutatom itt egy kat. hold paprika termesztését. A mint látható, a bevételek felsorolásánál szigoruan számítottam.

A teljes állásból 10 %-ot levontam, úgyszintén a hüvelyekből is 10 %-ot. Átlagos termésnek, jóllehet a bolgár 40 drbot számit, én csak 20-at vettem. A ki a budapesti piacon megfordult, tudja, hogy a bolgár egy darab paprikáért igen gyakran kap 2-4, sőt szép nagyért hat fillért is darabonként, ezzel szemben én csak egy fillért számítottam. Viszont a kiadásokat elég magasra vettem, mégis 6620 korona tiszta jövedelem mutatkozik egy hold után.

Már pedig a bolgár az ő módszere mellett biztosan termel (neki nincs szárazság), ha meg a jég veri el, ugyanazon évben még mást is termel a földjén. De ha egy évben semmije sem teremne, a két évi költsége pedig meglett volna, akkor is egy év bevételéből 7457 koronából levonva két teljes év költségét: 1674 koronát, maradna 5783 koronája, a mi két évre is elégséges tiszta jövedelem lenne. A bolgár kertészkedése mellett teljesen ki van zárva, hogy valamelyik évben épen semmije ne teremjen. Ezért ültet a bolgár annyi paprikát, a mennyiről reméli, hogy el is birja adni.

Az ilyen magas belterjességű termesztés átmegy a mezőgazdától a kertész munkakörébe, a ki úgyszólván késhegyig menő harczot viv a természettel annak adományaiért és merit belőle annyit (Budapest határában is van rá példa elég), hogy egy népes család 400-500 négyszögöles területen szépen megél, sőt vagyont is gyűjthet; de természetesen csak úgy, ha kellő értelemmel és vasszorgalommal lát munkájához.

Nemcsak magánbeszélgetés közben, de még a legelőkelőbb szakkörökben is elég sűrűn halljuk a kijelentést, hogy ilyen tevékenység kifejtéséhez a magyar parasztnak értelme nincs és szorgalma is hiányzik.

Már pedig a magyar parasztot épen a világos és gyors gondolkodása jellemzi, ezért szeretik külföldön is őket, mint kubikus, zsákhordó és arató pedig olyan erőt és tartós munkát fejt ki pirkadástól teljes sötétig, hajnali háromtól este 10 óráig is, amit a világnak semmi nemzetbeli más munkása tenni nem bir.

Ha tehát ehhez van tudása és vasszorgalma, a mikor már úgyszólván nem is emberi, hanem emberfeletti munkát végez, hogy akkor miért ne tudná épen az ennél sokkal könnyebb és semmi rendkivüli tudást nem igénylő konyhakerti termesztést megtanulni és végezni: indokolva nem látom; és mert a gyakorlat terén győződtem meg arról, hogy igenis a magyar parasztnak ezen irányú termesztésre, ha megismertetjük vele, hajlama van, sőt ha annak hasznos voltáról meggyőződött, olyan szorgalmas és oly kitartó és erős munkát fejt ki, a mit más nemzet fia alig és mert ezen tulajdonságának a gyakorlati élet terén voltam nem egyszer közvetlen tanuja, azért kötelességem, hogy ünnepélyesen tiltakozzam a magyar parasztság nevében az ellen, hogy ilyen irányú cselekvésre ők képtelenek lennének.