Erről a minden gazdát közelről érdeklő kérdésről a következőket írja Jalsoviczky János a „Gazdasági Lapok”-ban:

Az ország nagyobb részében nagy a takarmányhiány, nem lesz tehát felesleges munka, ha a gazda már most foglalkozik állatainak téli teleltetésével.

Mentől hamarabb kezdi meg a gazda állatainak takarmányozását számítás alapján, annál kevesebbe fog kerülni azoknak téli teleltetése.

Mindenekelőtt nagy figyelmet fordítson a gazda a cséplés idején arra, hogy a szalma- és törekkazlai rendesen legyenek összerakva, nehogy annak nagy része a rendetlen kazalrakás következtében beázva megpenészedjen és ezáltal takarmányértékét elveszítse.

A meglevő őszi zöldcsalamádét vagy más zöldtakarmányt, a mint a cséplés  folytán szalma és törek áll rendelkezésre, szecskázva, keverve kell a jószágnak adni, mert ily módon a zöldszecskával keverve sok gyenge tápértékű szalma és törek haszonnal lesz feletethető.

A tengeritörés után ne mulassza el a gazda a tengeriszárnak azonnali levágatását és azt lehetőleg a levágás ideje alatt szártépőgéppel megtépetve, közbe-közbe répát, répalevelet, vagy zöldcsalamádét vágatva, oly módon kazalba rakni, hogy a kazal szélessége 5-6 méter, hossza 10-15 méter legyen, magasságát a kazalnak három-négy méter határolja, már nyomakodott állapotában, vagyis a kazal folytatólagos rakása, ha három napon át történt, megfelelő iga és ember-erővel, akkor annak tetejére egy réteg szalmát terítve, megkezdhető lesz a leföldelése.

Mindenesetre czélszerű, ha az ily módon elföldelendő kazal hőmérsékletét a gazda a földelés előtt megfigyeli; a megfigyelésre legalkalmasabb a kazalbarakás alkalmával, a kazal közepe táján, két-három 6-8 czollos vastag, két méter hosszu fenyőfa berakását oly módon végezni, hogy ezen fenyőszálakat a kazal emelkedésével fokozatosan feljebb-feljebb huzva, a kazalba üregeket (lyukakat) készítünk, a melybe a kazal bevégzése előtt egy hőmérőt zsinegen lebocsájtva megfigyeljük a kazal belső hőmérsékletét.