Az északi sark felfedezése körül megindult elsőségi harcz hullámai még ma sem simultak el.

Newyorki jelentés szerint Amerika közvéleményét nagyon fölháboritotta Peary udvariatlan eljárása, a melylyel Whitneytől megtagadta az engedelmet, hogy a Roosevelt hajón magával vigye Cook bizonyitó anyagát. Mindenki meg van győződve róla, hogy Peary igyekezete meddő marad, ha Cookot tudományos bizonyitékai előterjesztésében akarja meggátolni.

Cook, a kit Pearynak tudóshoz nem méltó hevessége és féltékenysége nagyon megbántott, fogadkozik, erősen, hogy azért mégis igazolni fogja elsőségét, noha nem titkolhatja el, hogy bizonyitékainak hiánya meggyöngitette álláspontját. Whitney, a kire Cook visszatérése eszközeit és méréseinek eredményét rábizta, a Newyork Herald munkatársa előtt nyilatkozott a vitáról.

Ő volt az első fehér ember, a kivel Cook tizenöt hónap után találkozott. Cooknak ez a koronatanuja kijelentette, hogy nem kételkedik abban pillanatra sem, hogy Cook elérte az északi sarkot. Április 7-én találkozott vele és őt is, két eszkimóját is nagyon kimerültnek látta. Együtt mentek Hanstokba és onnan Etah-ba. Utközben elbeszélte, hogy megtalálta az északi sarkot, két napig ott is időzött, majd a jég lehajtotta délnek; megmutatta térképeit és vázlatait és azt is elmondta, hogy uj területet fedezett föl, a melyet Brattleau-földnek nevezett el.

Megkérte arra is, hogy Pearynek ne mondja el, hogy sikerült neki az északi sarkot elérnie. Müszereit is rábizta. Whitney pedig bevárta Peary hajóját, a Roosevelt-et és fölszállt rá. De Peary kijelentette, hogy nem engedi a hajóra vinni Cook holmiját. Whitney tehát kénytelen volt mindent két ládába csomagolva Etah-ban hagyni egy szikla tövében. Még Cook kis szánkóját sem vihette a hajóra. Whitney ismételten hangoztatta, hogy ő rendületlenül hisz Cook igazában és elsőségében.

Peary különben Port-Land- Maineből feleségével együtt Newyorkba érkezett és nagy néptömeg fogadta óriási lelkesedéssel. Peary a Roosevelt gőzössel érkezett, mely résztvett a Hudson-Fulton ünnep alkalmával rendezett diszhajószemlén. A szemle közben Peary gőzösöknek parancsnoki hidján tartózkodott és a folyamon sorakozó összes többi gőzösök gőzkürtjeikkel és harangjaikkal üdvözölték.

Nordenskjöld Ottó dr. ismert sarkutazó a „Deutsche Revue”-ben rövid czikkben véleményt mond az északi sarknak Peary és Cook által való fölfedezéséről. Kétségtelennek tartja, hogy a sark felfedezése valóság, mert ugy Pearyt, mint Cookot ismeri s mindegyik teljesen szavahihető ember. Pearynél éppen nem meglepő dolog, mert hiszen életét ennek a czélnak szentelte s utazásai közben egészen uj módszert dolgozott ki, mely valószinűleg a legczélszerübb.

Nem oly könnyü Cook helyzete. Nagyobbára olyan terv szerint indult el, mint Peary, de akkor, mikor ez utóbbi még otthon volt s ezt sokan zokon veszik tőle. Csak az baj, hogy azt a bizonyos „parti jeget”, melyre annyiszor hivatkozik, nagyon tökéletlenül irja le. Állitólag ez nagyon segitette az ő utját, Pearyt azonban ugyanazon a tájon számtalanszor megakasztották utjában a nyilt vizek. Véleménye szerint a sark fölfedezésének dicsősége Pearyt és Cookot közösen illeti, bár Cook előbb volt ott.

E dicsőség akkora, hogy két ember is megosztozkodhatik rajta.