Néhány éve annak, hogy a fényképezés terén uj irányzat keletkezett, a mely az élő állatok megörökitését tüzte ki feladatul. Ez főleg azóta vált érdekesé, a mióta Schilling, a hires afrikai utazó az afriakai őserdőkben, hatalmas folyamok partjain este magnézium-fény fellobbantása mellett számos ragadozó állatot fényképezett le.

Ezek a fényképek azután számos téves adatot igazitottak helyre a vad- illetőleg ragadozóállatok életmódjára vonatkozólag. Az állatok lefényképezése nemcsak természettudományi, hanem amatőr szempontból is igen érdekes, mert eddigelé teljesen ismeretlen állati életmódokkal ismertet meg.

Legujabban a fényképezésnek uj ágazata bontakozik ki a viz alatti fénykékezésben. Ez azonban nehézségekkel van egybekötve, egyrészt, mert a fény, a melyet a viz jórészt elnyel, sokkal gyöngébb, másrészt pedig bizonyos előzetes intézkedések szükségesek, hogy a fényképező-gép sötétkamráját viz alatt használhassuk.

A viz alatti fényképezésre alkalmas az ugynevezett tükrös reflex-kamra. Belsejében, a lemez előtt van egy 45 fok alatt beállitott tükör, a melynek felülete a tárgylencse felé van forditva. A lencse által felvett kép a tükörre esik, a honnan egy homályos lapra vetitődik, ugy hogy felülről bepillantva, egész terjedelmében megláthatjuk a lencse által felfogott képet. A kamra akként van berendezve, hogy a tükör a felvétel pillanatában egy gomb megnyomása következtében felpattan és ezzel egyidejűleg a gép el is záródik.

A viz alatti fényképező gép tárgylencséjének csakis az u. n. anasztigmat-lencse felel meg. A kamara egy vizszintes szekrénybe akként van beillesztve, hogy a tárgylencse az elülső oldalon van, a mely üvegből készült.