Lukács László a „N. Fr. Presse” egyik munkatársának a politikai helyzetről a következőket mondta szeptember 23-án: - Bádeni utazásomnak csak privát karaktere volt és alaptalan mind az a föltevés, a melyeket egyes magyarországi politikai körök hozzáfűznek. Nincsen semmiféle misszióm és egyelőre a Burgba sem kaptam meghivást.

A mi a politikai helyzetet általánossában illeti, az én nézetem az, hogy a mostani korány kötelessége, hogy hivatalában megmaradjon, mert ő akadályozza meg a békés kibontakozásnak egyetlen lehetőségét. Nem járja előbb a békét megakadályozni és aztán, amikor nehézségek támadnak, a puskát egyszerűen eldobni. Ismeretes dolog, hogy az a misszió, a melyet Ő Felségétől kaptam, Kossuth, Apponyi és a többi miniszter ellenállása miatt szenvedett hajótörést. Justh Gyulát meg tudtam volna nyerni, de a kormány tagjai meghiusitották misszióm elkerülését. A javaslat, a melyet akkoriban Ő Felsége nevében tettem, lényegében az volt , hogy Ő Felsége a negyvennyolczasokkal akart kormányozni. Ez mindenesetre a korona nagy lojalitásának bizonysága.

Ő Felsége maga nem negyvennyolczas és ezért azt akarta, hogy legalább két vagy három bizalmi embere, tehát két vagy három bizalmi embere, tehát a hatvanhetes politika hivei üljenek a minisztériumban, a melyet túlnyomó többségében a függetlenségi párt hivei töltöttek volna be. Az előzékenységnek és a békeszeretetnek ezt a bizonyságát, a kibontakozásnak ezt az egyetlen lehetséges formáját nem fogadták el és most a Wekerle-minisztériumnak el kell vállalnia a következményeket: meg kell maradnia hivatalában és neki magának kell keresnie a kibontakozást.