Csakugyan ma reggel minden előkészület meg volt téve a kivégzéshez az Újépület mellett levő régi fatelepen (Holtz-platz) midőn váratlanul a már kivonult csapatok ismét bevonultak és az akasztófa elhordatott. Pillanat alatt az a hir terjedt el, hogy a gróf öngyilkosságot követett el. Sebe nem életveszélyes, de mégis sulyos természetű, minél fogva a kivégzést felgyógyulásáig és annak kipuhatolásáig, hogy miként jutott fegyverhez, felfüggesztették .

Eközben hiteltérdemlő forrásból hallom, hogy nevezettnek megkegyelmeztek. Hogy miként és milyen módozatok mellett, később fog a hivatalos haditörvényszék által tudtul adatni. A vesztőhelyet, mint hasonló alkalmakkor mindig, nagy nézőközönség állotta körül. Fájdalmasan érintett azonban, hogy az emberek, kik különben a műveltebb osztályhoz tartoznak, erőmegfeszítéssel is törekedtek az akasztófa közelébe jutni, hogy közvetlen-közeiből élvezhessenek egy pillanatot, mely minden jobb gondolkozásnak lelkében csak iszonyatot kelthet és azt az óhajt, hogy ilyen jelenetekről még beszélni se halljon.

( Wiener Ab. Courrier Nr. 84. )

— Magánértesülések jelentik, hogy gróf Batthyány Lajoson a kivégzés a nyakán levő seb miatt nem kötél, hanem golyó és lőpor által fog végrehajtatni.
— Pestről irják nekünk okt. 7-ikéről; Október 6-ikáról való első jelentésemet azzal kell kiegészítenem, hogy Batthyány tényleg öngyilkossági kísérletet követett el. Magához kérette gróf Károlyi házi káplánját, a ki a „született franczia” s rögtön ennek távozása után nyakán megszúrta magát.

Ebből származott az a gyanu, hogy a nevezett pap hozta a fogolynak a fegyvert s már el is fogták. Épen most hirlik, hogy a gróf feleségét is elfogták azon gyanu miatt, hogy ő csempészte be fér jének a tőrt.
(Wiener Ab. Courrier Nr 85).

A pesti kivégzésekről megbizhaló kézből a következő részleteket kaptuk; Miután Batthyány Lajos október hó hatodikán megreggelizett, börtönőrét pohár vizért küldte. Ennek távollétében nyakán egy kicsiny tőrrel sebet ejtett, melynek markolata vésőzött munkáju és erősen aranyozott volt.

Azután ágytakarójába burkolódzott. Mikor utolsó utjának órája ütött, a börtönőr azt vélve, hogy alszik, fel akarta ébreszteni, de nem kapott tőle feleletet. Ekkor a börtönőr félrehuzta a takarót és észre vette a vérnyomokat. Dr. Balassa, a Neugebaude egyik foglya és egy törzsorvos szolgáltak a szükséges orvosi segélylyel. Batthyány délután összeszedte magát a vérveszteségéből és kivégzése öt és hat óra között megtörtént, körülbelül ugyanazon órában, a melyben Latour egy évvel előbb áldozatul esett.

( Const, Blatt. )

A tábornokok kivégzése

— Aradról érkező hirek közelebbi részleteket hoznak a magyar felkelő vezérek kivégeztetéséről. A kivégzés rendkívüli néptömeg összejövetele mellett október 6-án történt meg. A hadbíróság ítéletének hire gyorsan terjedt el több mérföldnyire a vidéken és nagyobb távolságból is becsődítette az embereket A kivégzéshez tekintélyes számú csapattestek voltak kivonulva. Még lovasság és tüzérség is körülbelül 8000 számerőben. A tüzérség az aradi sánczokban töltött ágyuk mellett állott.

Több elitéltet papok kisértek, egyesek azonban mindenféle papi kiséretet visszautasítottak, a mi a különben szigorúan vallásos magyarok között visszatetszést keltett. Halotti csend uralkodott a kivonulásnál. Az elitéltek közül néhányan az utolsó pillanatig szemtelen és kihivó modort tanusítottak.

Damjanich, ki, mint az utolsók egyike végeztetett ki, még gunyosan is nyilatkozott, hogy ő, a ki mindig elsők között volt a csatában, miért legyen épen itt az utolsó. Azok, kik lőpor és golyó által végeztettek ki, a nép által nem voltak láthatók, a többiek azonban több órán át „rettenetesen elrettentő például” közszemlére téve, a bitófán hagyattak.

A halotti csend, mely ezen aktusnál uralkodott, csak dobpergés által lett koronként megtörve. Hogy milyen különböző érzelmekkel oszlott szét a tömeg ez csak nehezen állapítható meg, de reméljük, hogy olvasóinknak erről részletesebb adatokat fogunk közölhetni.
(Wiener'Ab. Courrier Nr. 89.)

A részletesebb tudósítás elmaradt, hanem jöttek helyette a Woroniecky, Giron, Avancour, Jeszenák, Csányi, báró Berényi, Szacsvay, Csernyus és mások kivégeztetéséről a jelentések, végül pedig, mikor a külföldi lapok erélyes tiltakozásokat tettek közzé, egy kommentár, mely az udvar sugallatára működő hadbiróságok eljárását akarja igazolni.

Ez is a Wiener Courierben jelent meg s egyik paszszusa így hangzik:

„A mint látszik, még 15 személyt fog a legközelebbi napokban ugyanez a sors érni. Ha az emberbarátok szive az igazságnak hozott ilyen áldozatok látásán vérzik is, ha a humanitás az ilyeneket szivesen meg nem történtté tenné is, politikai tekintetben még sem lehel tagadni ezeknek szomorú szükségességét. A nyomort és szenvedést, melyet ezek az emberek az előbb patriarkális nyugalomban és békés egyességben boldogul élő országra hoztak, egész közelről kell megtekinteni, hogy méltatható legyen azon gonoszságnak iszonyú mértéke, melyet ezek (Batthyány, a tábornokok és társaik) fajgyűlöletből, nagyravágyásból és elbizakodottságból elkövettek.”

A negyvennyolczadiki magyar szabadságharcz. az osztrák riporter szemében ez volt és nem több: fajgyűlölet, nagyravágyás és elbizakodottság. Ebből a szempontból természetesen egészen méltóak hozzá és a bécsi sajtóhoz azok a kommentárok, melyeket a kivégeztetések alkalmából közre adlak.