A hazai bünkrónika lapjait ritkán festi véresre egy-egy orvgyilkosság. A magyar ember lénye nem termett rá. Lobbanékony, sanguinikus a mi természetünk, de egyenesen, nyíltan állunk ellenfelünk elé. A bujkáló, alattomoskodó, buvó modor idegen nekünk.

Ezért még ismeretlen, szokatlan előttünk a pokolgép: az az ártatlan postacsomag, melyet talán ajándéknak, meglepetésnek gondol a mitsem sejtő áldozat. Kiváncsi kézzel bontja fel s egyszerre mintha egy pokol elevenedne meg a kezei között… rettenetes dörej, sistergő lángtenger és összeégve, összeszaggatva bukik le a szerencsétlen.

Anarkisták, forradalmárok találmánya a pokolgép. Ezzel küldözgették a másvilágra az alkalmatlan rendőrfőket, vagy a hatalmak egy-egy rettegett zsarnokát. Máskor egyszerüen ádáz gyülölködés akart orvul végezni a maga ellenségével…

Épp ugy mint most Kassán. Valami rettenetes ür választotta el azt a két katonát: Mátyássy, a kassai hadbiztost és Jungát, a nagykanizsai honvédszázadost. A kiváncsiság még ma sem lát tisztán, hogy miért volt mindez? Minő lelki dráma végső akkordja volt a pokolgép döreje? Mindenféle sötét kínos titok lappang itt? A motívum…a motívum, hajtogatja ma is a közönség, mely mindig mohón kiváncsi azokra a tragédiákra, melyek megtörténtek.

Hát én azt hiszem, a felelet egyszerü. A robbanás után is csudálatos módon épen maradt egy képeslevelezőlap, mely legfelül feküdt ott a veszedelmes csomag tetején. Férfi átölel egy nőt, vágyaktól csillámló szemekkel tekintenek egymásra s ajkaik csókot keresnek. A levelezőlap alján pedig czeruzával odaheverészve egy kérdő s felkiáltójel volt.

A pokolgép küldője kérdezett valamit a délczeg hadbiztostól…kérdezett, holott talán már mindent tudott. Olyat tudott, a mi feketén felkavarhatta benne a vért és a gyülölet nehéz, bomlasztó érzésével feküdt agyára. Az ok azonban a nyilvánosság előtt még ismeretlen. Igen sokan sejtik, de biztosat kevesen tudnak.

A pokolgép áldozata, a ki rettenetes fájdalmak között fekszik a kassai katonai kórházban, hallani sem akar arról, hogy megvallja a merénylet indító okát. Azt mondja: nem tudja. Lehetséges, de nem valószínü.

Mátyásinak ez a gavalléros titkozódzása erősíti meg azt a feltevést, hogy asszony van a dologban. Hogy ki? nem állíthatjuk határozottan, de sejthető. De ne is kutassuk ezt tovább s hagyjuk meg ezt a titkot Mátyássinak, Jungának s annak az ismeretlen harmadiknak.

Annyi tény, hogy a míg Jungában izzott a harag, addig csudálatos ügyességgel dolgozott bosszutervén. Az a pokolgép, a mit Junga százados készített, technikailag minden eshetőségre számító, bravurosan megoldott szerkezet volt.

Idehoztuk eredeti fényképfelvétel után, két képben olvasóink elé. Ugy, a hogy a felrobbanás után összeállították megint. Az egyiket mult heti számunkban már bemutattuk.

A pokolgép küldemény e szerint állott: egy 25 cm.hosszu, 18 cm. széles s 16.5 cm magas fenyőládikából (balra a képen). Közönségesen, fehér csomagoló papirossal volt födve (a ládika alatt látható). A ládikában fagyapot közé volt csomagolva egy keményfából való, de bordószínüre fényezett kis kazetta. Egy 18.5 cm. hosszu, 13 cm. széles, 7.5 cm. magas, csinos ékszerdoboz (jobbra a ládikától), apró vasból való kazetta zárral, kis vaskulcscsal. A kazetta, melyet széthulló roncsaiból már rendőrkezek állítottak össze megint, kék szalaggal volt átkötve, rajta függött a hozzávaló kulcs.

A kazetta belső fala egész vékony sárgarézlemezekkel volt beborítva, hogy nagyobb legyen az ellenállás. A robbanás annál erősebb, minél több az ellenállás. Vastag sárga drót volt benne, mely minden valószínüség szerint a robbanó anyag átkötésére szolgált. A robbanó anyag a kazettában egy sárga papírlemezből álló dobozban volt. Lőpor és dinamit vegyest volt

A lőpor mellett a robbanás után a helyszinen érzett lőporszag szólt, de meg az is, hogy a megsebesült hadbiztos arcza tele volt a robbant lőpor jellegzetes kék nyomaival. A lőporon kívül csak dinamit lehetett. Az asztal ugyanis, melyen a végzetes csomag a kibontáskor állt, teljesen összetört. Már pedig: a lőpor a robbanásnál felfelé hajt és gyujt. A dinamit viszont lefelé hat. Ez tehát egy egészen vág. Az asztalka összezuzodása dinamitra enged következtetni. (A többi veszedelmes robbanószer, így például az ekrazit oldalt hat, a filipit pedig összerázással omlasztja össze a testeket.)

A roncsok között találták meg 3 darab 6 mm. széles üvegcsét, egyik végök be van forrasztva. Az egyikben volt még egy csepp színtelen folyadék. Ezekben a csövekben volt bezárva valami maró folyadék (sav lehetett), A csövecskék a zár körül voltak elhelyezve, hogy mikor a kulcsot megforgatják, a zár tolójája az üvegcsövek valamelyikét összetörte.

A sav kifolyt és a zár körül bevájt üregben levő puskaport meggyujtva, mely szintán puskaporral telt gummicsövön át a kazettában elhelyezett robbanó anyagokkal volt érintkezésbe – okozta a robbanást. Három csövet használt a pokolgép merénylő, hogy valamelyik biztosan eltörjön, esetleg több is legyen a maró folyadék. (Lásd a második képet.)

Van még ott a roncsok között egy fehér papirosra ragaszott kicsi vastag üvegdarabka. Ez arra szolgált, hogy ha a savval teli üvegcsövecskék eltörtek, a savfolyadék az üveglappal s ne a fával érintkezzék, mely azt a néhány cseppet felszívta volna s így a robbanást esetlen megakadályozta volna.

Az üveglapon a kevés folyadék is végigfolyik s biztosabban vezeti a robbanó anyaghoz.
Mindezekből eléggé látható, hogy a kassai pokolgép ritka szakértelemmel és minden eshetőség figyelembe vételével volt megcsinálva. De – ugy látszik – csak erre pazarolta a merénylő százados minden tudását. Már a postára való feladásnál szinte érthetetlen könnyelmüséggel járt el. Idegenekre, rokonokra bizta „diszkréczió” alatt.

Egészen igaz, az a tétel, hogy minden bünt felfed egy-egy ostobaság.
És így a kassai pokolgép robbanás dörejében bizony visszavonhatatlanul magának a merénylőnek exisztencziája, becsülete… minden a mi az élethez tartozik, elpusztult bele. A pokolgép visszafelé sült el.