Másodszor maradt immár eredménytelen a Rákóczi Ferencz síremlékére hirdetett pályázat, de a pályázatnak ebből az ismételt meddőségéből igazságtalanság volna arra következtetni, mintha művészeink talán kedv és ihlet nélkül dolgoztak volna. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy szobrászainknak szigorúan a pályázati feltételek keretei között kellett mozogniok, a feltételek pedig igazán súlyosak voltak.

Ez a szigorúság azonban ezúttal nagyon is indokolt. Első sorban Magyarország egyik legnagyobb történelmi alakjának emlékművéről, másodszor hazánk legszebb műemlékéről; a kassai székesegyházról van szó. A fejedelem hamvai ugyanis tudvalevőleg a kassai templomban nyugszanak, a vallás- és közoktatásügyi miniszterium tehát – alapos helyszini szemle után úgy határozott, hogy az emlékmű helye a templom éjszaki kapuja felett lévő falterület legyen. Kikötötte azonkívül, hogy a síremlék a Rákóczi-kor stilusában mérten barokk legyen s az emlékmű elhelyezése az éjszaki kapunál legyen.

E feltételek súlyos feladat elé állították művészeinket. A korai franczia góthikájú templom stilusához minden külön felvétel nélkül is nehéz a barokkot hozzá hangolni, de egy falterületet e mellett még úgy megoldani, hogy a művészi kiképzés arra nyomást ne gyakoroljon s a kapun át folyó közlekedés a siremlék hangulatát ne zavarja – plasztikailag is, építészetileg is egyaránt bonyodalmas.

Annál szebb fényt vet a magyar szobrászat magas szinvonalára, hogy a pályabiróság – ha a kivitelre a terveket alkalmasaknak nem itélte is – négy pályaművet is dijjal tüntetett ki, erkölcsileg, anyagilag egyaránt megjutalmazni kivánván a művészeket.