Gazdasági érdekellentétek
Március 7-én a Pesti Lloyd-társulat népes nagygyülést tartott a kereskedelem és ipar érdekképviseleteinek nagyszámu küldöttei részvételével a Balkán-államokkal kötendő kereskedelmi szerződések tárgyában.
Nem célunk e helyütt a nagygyülés lefolyásának ecsetelése és a hozott határozat közlése, lapunk közönsége e nélkül is bizonyosan tisztában van azzal, hogy a kereskedelem és ipar érdekképviseletei csakis a Balkán-államokkal megkötendő célszerü kereskedelmi szerződések mellett foglalhatnak állást.
Világos, mint a nap és százszor már elmondták, hogy a magyar ipar termékeinek feleslegeivel mi csakis a Balkán államok piacai felé gravitálhatunk, mert nyugoti és északi irányban e tekintetben be van előttünk deszkázva a világ. Ha pedig a hazai ipart fejleszteni óhajtjuk, ennek részére külpiacokról is gondoskodnunk kell, mert Magyarország kicsiny ahhoz, hogy egy jól kifejlődött, az osztrák iparral versenyképes ipart kitarthasson.
Azt is nemcsak a nagygyülésen elmondottakból tudjuk, hogy a Balkán-államokba, különösen Romániába irányuló, azelőtt jelentékeny exportunk mennyire lehanyatlott azóta, mióta a kereskedelmi összeköttetés megfelelő szerződésekre nem támaszkodhatik, valamint az is közismert dolog, hogy a honnan kiszorultunk, ott elsősorban a német ipar fészkelte be magát. Hogy csak egy példát emlitsünk, mig Németország 1907-ben 150 millió lei értékű árut vitt be Romániába, mi, a közvetlen szomszédország, ugyanebben az évben nem voltunk képesek ott 13 millió K értékü árunál többet elhelyezni.
Ennek főokát a vasárnapi nagygyülés kerülgette, mint a forró kását; Matlekovits és mások mindenféle hátráltató okot felsoroltak, csak éppen egyet nem, külkereskedelmi politikánk kátyuba jutásának okát: az agrarizmus féket nem ismerő önzését. Azaz nem lett kiemelve, hogy oly gazdasági érdekellentétek állanak fenn a gazdasági tevékenység főtényezői között, melyek már szinte áthidalhatatlanoknak tünnek fel.
Botorság ez bizony, de igy van.
Ezek az önzés által vakokká és süketekké lett urak nem akarják belátni, hogy hiszen az ipar, főleg, ha exportképessé válik, első sorban a mezőgazdaság érdekeit szolgálja, mert a mezőgazdasági terményeket dolgozván fel, azok értékét többszörösen emeli. Ezt nekik hasztalan beszéljük, sőt hasztalan kivánunk nekik alkalmat nyujtani a kölcsönös megértésre; el sem jönnek oda, ahol az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság képviselői együtt tanácskozhatnának; – bizonyitja a vasárnapi nagygyülés.
Meddig tűri az ország, hogy ezek a gazdasági érdekellentétesek domináljanak és legjobb közérdekü gazdasági törekvéseink ezek játéklabdájává váljanak? Valamely expedienst végre mégis csak ki kell találni, hogy ennek az őrlő malomnak forgatagából gazdasági tevékenységünket kiszabaditsuk. Jőjjenek, tömörüljenek, egyesüljenek azok, akik a „gazdasági tényezők harmonikus együttmüködését” axiómaként hirdették, jőjjenek és valósitsák meg ezt az alaptételt, mielőtt a gazdasági érdekellentétek soha jóvá nem tehető romlást okoznának.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!