Kazinczy Ferencz irodalmi hagyatékának buzgó gondozója s a nagy irodalmi reformátor életírója, Váczy János ezen a czímen adta ki az Akadémiában tartott székfoglaló értekezését. A terjedelmes tanulmány úgy látszik a szerző készülő Kazinczy-életrajzának egy fejezete.

Irodalomtörténeti szempontból tárgyalja a nyelvújítást, a melyet eddig leginkább csak nyelvészeti szempontból fejtegettek s ép ezért egyoldalú, sok tekintetben igazságtalan képet rajzoltak róla. Váczy János megrajzolja azt az irodalmi harczot, a nyelvújítás kérdése körül folyt s amely az első fontosabb kulturális kérdés kérdés körüli harcz volt irodalmunkban.

Felmutatja, a polémia folyamán mint közeledtek lassan az ellentétes vélemények egymáshoz s mint szabadult meg lassankint a nyelvújítás a meggondolatlanul újítók terhétől s mint vált Kazinczy győzelmével művelődésünk egyik legfontosabb elmévé. Nyugodt, objektív előadásban, az adatok kellő megvilágításával, de csak magukra adatokra, a tényekre támaszkodva tárgyalja Váczy az anyagot.